Pilhál György jegyzete Magyar Nemzetben jelent meg Hadd lobogjon? címmel, és arról szól, arra emlékeztet, hogy a magyar főváros vezetése olyan semmirekellők kezében összpontusol immár évek óta, akik nemcsak saját és klientúrájuk zsebét tömik évek óta a magyar adófizetők pénzével, hanem a haz- és nemzetárulás bűnében tobzódnak, továbbra is bümntetlenül. Lásd alább.
Most, hogy már nemcsak a miniszterelnököt, de gyermekeit és unokáit is halálos fenyegetés érte a Magyarországot hetek óta gátlástalanul zsaroló, provokáló Ukrajnából, egészen elképesztő, hogy a budapesti városházán ukrán zászló lobog. Értem én, hogy Karácsony Gergely a zongorista elnöknek szorít a háborúban (nem is titkolja), no de ki hatalmazta fel arra, hogy személyes vonzalmát a magyar főváros első hivatali épületének frontoldalán adja hírül országnak, világnak? Megelőzte ezt bármiféle felmérés a kétmilliós Budapesten? Előterjesztette-e provokatív ötletét legalább a közgyűlés tagjai előtt? Szólt-e bárkinek (a zászlótároló Józsi raktároson kívül), hogy ő pedig most ukrán zászlót fog lobogtatni a főbejárat fölött?
Megjegyzem, Karigeri a szivárványos zászlóval is így van. Ha kedve szottyan (és gyakran szottyan), azt is kibiggyeszti a Városházára. (Pár éve Robert Fico szlovák miniszterelnök keményen leteremtette országa budapesti nagykövetét, amiért az is szivárványos zászlót tűzött ki a követség homlokzatára.
A diploma.ta a Budapest Pride iránti szimpátiáját kívánta így megosztani – csak nem kalkulálta bele, hogy zászlóbontása üzenetként is értelmezhető: hazája közösséget vállal a cifra nemiségűekkel. Ezen kapta föl a vizet Fico, aki még a régi szereposztásban szocializálódott: férfi a nővel, nő a férfival – ha mond ez még valamit…) Hogy Karácsony Gergely ukránzászlós arcátlanság dacára Budapesten megy minden tovább, az csak azért van, mert a biciklisávok közé szorított, kátyúkkal, méhlegelőkkel, romkocsmákkal és húgyszagú aluljárókkal sújtott fővárosi ember a karácsonyi évek alatt (2019 óta) már beletörődött a sorsába.
Érti ezt valaki?
*
A cikkíró zárómondatának „ártatlankodó értetlenkedése” puszta ingerkeltő és érzékenyítő retorika, de bár költői, van rá tényszerű válasz: a nyugati neomarxisták által finanszírozott, éveken-évtizedeken át folyatott poszkommunista, globalista agymosás már megfosztotta az amúgy is kozmopolita és csak részben magyar Budapest lakosságát a józan ítélőképességgel párosuló nemzeti öntudattól és önbecsüléstől. A magyar főváros ma már az idegenek, deviánsok és deklasszált elemek gyűjtőhelye, a magyar nemzet ellenségeinek szálláshelye. Ráférne egy mindenre kiterjedő, alapos nagytakarítás, szellemi-kulturális-politikai értelemben is.
R. B. M.
