A közelgő román nemzeti ünnep ürügyén szervezett katonai bemutatóval egybekötött látványos ünnepséget a bihari Nagyürögd (Nojorid) önkormányzata, több katonai és civil szervezettel együttműködésben, az egykori Károly-védvonalnak a község területére eső két bunkermaradványát is felhasználva díszletként. Az esemény nem volt mentes a magyarellenes felhangoktól, és a kommunizmus iránti nosztalgia is tetten érhető volt.
Az ünnepségről nem hiányozhattak a népviseletbe öltöztetett kirendelt iskolások sem, akik a Bihoreanul hírportál videójának tanúsága szerint igencsak fáztak, mégis kénytelenek voltak meghallgatni Constantin Moșincat tartalékos ezredes, hadtörténész eszmefuttatását, melyben azt bizonygatta, hogy a nyugatról jövő (értsd: magyar) támadást elhárítandó, 1937–1940 között megépült, Károly-vonal néven ismert erődrendszer a legjobb volt a korabeli Európában. A kvietált hadastyán szerint a Károly-vonal egyértelműen jobb volt, mint a franciák Maginot-vonala, a finnek Mannerheim-vonala vagy éppen a vörösök Sztálin-vonala, de az összehasonlításból természetesen nem maradhattak ki a magyarok sem, az Árpád-vonal kapcsán.
A hadtörténész fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kisebb-nagyobb vasbeton bunkerekből, tankelhárító árkokból és szögesdrót-akadályokból álló, nem teljesen összefüggő és valójában soha be nem fejezett védelmi vonal kizárólag a románok erőfeszítéséből valósult meg, nagyvonalúan megfeledkezve a mintaként tekintett francia erődvonalat tervező hadmérnökök szakértelméről, valamint a határ menti magyar lakosság sokezer órás kényszermunkájáról, melyet amaz az erődvonal építése alkalmával végzett. Az ezredes azt sem taglalta, hány hektár szántóföldet vettek el minden kártalanítás nélkül a vonal mentén elterülő magyar települések lakóitól. Azt viszont fontosnak tartotta kiemelni, hogy az erődvonalhoz hasonló volumenű létesítmény a későbbiekben csak a szocializmus éveiben valósult meg Romániában, konkrétan a Transzfogarasi-út, a Duna–Fekete-tenger-csatorna vagy éppen a román parlament megalomán épülete.
Moșincat összehasonlítása már csak azért is meredek, mert a máramarosi Szinérváraljától az Arad megyei Zimándújfaluig húzódó, 300 kilométer hosszúságú erődrendszer védelmében a román hadsereg egyetlen puskalövést sem adott le, mivel azt a második bécsi döntés nyomán a területtel együtt átadta a bevonuló Magyar Királyi Honvédségnek. Utóbbi tüzetes vizsgálatok után kitermelt az erődítésekből minden még felhasználható anyagot, majd egytől egyig felrobbantotta azokat.
Ezzel szemben az Árpád-vonal erődítményeit védő honvédek hetekig vagy éppen hónapokig feltartóztatták a többszörös túlerőben levő Vörös Hadsereg erőit 1944 véres nyarán és őszén, és éppen az 1944. augusztus 23-i román átállást követően kényszerültek feladni azokat, mikor az ellenség már mélyen a Kárpát-medence belsejében állt. Azt, hogy 2021-ben a román hadsereg nagyváradi helyőrségének tagjai a felrobbantott erődelemek között lövöldözve kitől „védik” Romániát, illetve mi az egész cécó üzenete a többnyire fiatal, kirendelt hallgatóságnak, talán kár is taglalni, annyira egyértelmű a továbbra is fenntartani kívánt ellenségkép. Romániának nyugat felől ugyanis csak egy szomszédja van, az pedig a vele azonos katonai szövetségi rendszer tagja, ugyanakkor EU-tagállam Magyarország …
B. B.
