A történelem különös, mondhatni tragikus fintora, hogy a romániai kommunista diktatúra bukásának 32. évfordulóján kell beszámolnunk arról, hogy a posztkommunista visszarendeződés egyik kulcsfiguráját épp most nyilvánították teljes mértékben ártatlannak, hófehérnek, tiszteletreméltó polgárnak, miután korábban két alkalommal is letöltendő szabadságvesztésre ítélték korrupcióért.
Bírósági mentesítésben részesült Romániában Adrian Năstase volt miniszterelnök, aki ezáltal visszaszerezte választójogát, és ismét megválaszthatóvá vált. Rehabilitációjának jogerőre emelkedéséről maga a szociáldemokrata politikus számolt be kedden, miután a legfelsőbb bíróság első fokon kimondott határozata ellen nem emelt óvást az ügyészség. A rehabilitáció folytán a büntetését letöltött elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A politikust több éves pereskedés nyomán először 2012 júniusában hatalommal való üzérkedésért börtönözték be egy illegális kampányfinanszírozási ügyben. Rabosításakor pisztolyával műöngyilkossággal próbálkozott, és csak könnyebben sérült meg. Feltételes szabadlábra helyezését követően másodszor 2014 januárjában, egy másik korrupciós ügyben vesztegetés elfogadása és egy tanú megzsarolása miatt került börtönbe.
A halmazati büntetésként kiszabott négy és fél évből korára és a börtönben végzett munkára – megjelentetett könyveire és a fegyenctársainak tartott előadásaira – tekintettel csak másfél évet kellett letöltenie. Năstase azonban további öt évre eltiltották a közügyektől: ennek lejártával kérhette most rehabilitálását.
A jelenleg 71 éves Adrian Năstasének minden pereputtya a kommunista nómenklatúra tagja volt, és amikor 1989. december 22-én a Román Kommunista Párt és a politikai rendőrség egyes elemei közösen végrehajtották a Ceaușescu és köre elleni puccsot – a népfölkelés keltette zűrzavart kihasználva –, Năstase számára is megnyílt az út a hatalomba, Ion Iliescu és Petre Roman szárnyai alatt. A sima modorú politikusból 2000-től 2004-ig Románia miniszterelnöke lett. Az ő pártelnöksége alatt vette fel az Iliescuék által 1989-ben – még Nemzeti Megmentési Frontként – alapított posztkommunista utódpárt a Szociáldemokrata Párt (PSD) nevet. Ugyancsak ő volt az, aki 2002. december 1-jén Budapesten koccintgatva együtt ünnepelte Medgyessy Péter magyar szocialista kormányfővel és több RMDSZ-vezetővel azt a Romániát, amely sanyarú sorsra kárhoztatta a magyar nemzet Erdélyben maradt részét. Pár hét múlva a jelenlétével adott nyomatékot az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán Tőkés László végleges kiszorításának a szövetségből, ez lévén egyik feltétele a magyar párt bukaresti „szalonképességének”.
Năstase miniszterelnöki mandátuma idején, 2004-ben csatlakozott Románia a NATO-hoz, az ország valódi demokratizálása, a jogállam tökéletesítése ígéretével. Năstase bíróság elé állítását és elítélését a PSD a 2004-es elnökválasztáson meglepetésgyőzelmet arató Traian Băsescu politikai bosszújának tartotta, a jobboldal viszont az igazságszolgáltatás függetlenségének bizonyítékaként ünnepelte az „érinthetetlennek” tartott politikus bírósági elszámoltatását.
December 20-án jött a hír, hogy a román törvényhozás felsőháza elutasította azt a törvénytervezetet, amely megtiltotta volna, hogy a jogerősen szabadságvesztésre ítélt, illetve a hírhedt kommunista titkosrendőrséggel, a Securitatéval egykor együttműködő személyek állami kitüntetést kapjanak.
December 21-én a köztörvényes bűnözőként elítélt egykori miniszterelnök jelenthette be visszatérését a „jogállamba”.
December 22-én, azaz ma, az 1989-es bukaresti hatalomátvétel 32. évfordulóján a román államfő azzal állt elő, hogy az igazság kiderítése és az 1989. decemberi „borzalmak” felelőseinek megbüntetése a romániai igazságszolgáltatás „megbocsáthatatlan adóssága”.
De ki hisz még Klaus Iohannisnak? És mit tettek ő meg a hatalom jelenlegi birtokosai az „igazság kiderítéséért” és a „felelősök megbüntetéséért”?
Mi jöhet még ebben az országban?
R. B. M.
