Élettel telt meg szombaton délelőtt a székelyudvarhelyi belvárosi református temető, ahol Csanády György sírját keresték fel a megemlékezők, a székely himnusz bemutatásának századik évfordulója alkalmából. A városban költő, újságíró, rádiórendező mellszobrát a művelődési házban tették közszemlére. Felállítását még mindig csak tervezgetik.
A rendszerváltozásig nem szabadott beszélni Csanády Györgyről, akinek hamvait is szülővárosában, Székelyudvarhelyen helyezték végső nyugalomra végakarata szerint – emlékeztetett beszédében Bíró Edit, az eseményt szervező Balázs Ferenc Vegyeskar vezetője a sírnál. „Vajon gondolta-e a költő egykoron, hogy az általa írt székely himnuszt a nemzeti imánk után fogjuk elénekelni nemzeti ünnepeinkkor?” – tette fel a költői kérdést, majd Csanády barátjáról, a székely himnusz zenéjének szerzőjéről, Mihalik Kálmánról is megemlékezett.
Bíró Edit felelevenítette a székelység napi küzdelmeit, a szimbólumok üldözését, jogaink megcsorbítását. Kijelentette, nem engedhetjük meg, hogy korlátozzák a székely himnusz eléneklését. „Fejet kellene hajtanunk és önként várjuk nemzetünk beolvasztását, hogy úgy járjunk, mint a moldvai csángók? Nem! Hiszem, hogy mindaddig, amíg nem adjuk fel magyarságunkat, védjük szimbólumainkat, a karhatalom minden ármánykodása ellenére megmaradunk. Bár sok fiatal hagyja el szülőföldjét a jobb megélhetés érdekében, mindaddig nincs elveszve a magyar nemzet, amíg kezükben székely zászlót tartanak és a székely himnuszt éneklik” – szögezte le.
Pitó Zsolt, a belvárosi református egyházközség lelkipásztora rámutatott, száz évvel ezelőtt Csanády úgy emelte fel a székely himnuszt, mint egy zászlót, hiszen össze lehet gyűlni körülötte, egységgé lehet válni, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy honnan jövünk és hogy hol az oltalom. Közölte, a szerző néhány évvel a trianoni békeszerződés után írta meg a himnuszt, amikor Erdélyben összeomlottak az intézmények, tanácstalanok voltak az emberek. Az azóta eltelt évek során pedig reményt is adott a mű.
Az eseményen részt vettek Csanády György leszármazottjai is, akik Budapestről érkeztek. A temetőben zajló megemlékezés a székely himnusz eléneklésével és a szerző sírjának megkoszorúzásával zárult. Utána a részvevők a Bethlen Gábor utcába mentek, ahol Csanády emléktábláját is megkoszorúzták.
Délután Lőrincz József Szava sorsunkba belenőtt. Sorok Csanády György költészetéről című kötetét mutatták be a művelődési házban. Bíró Edit megjegyezte, céljuk a jeles személyiség munkásságának és életének megismertetése az emberekkel. Arra is kitért, hogy a kultúrházban közszemélére tették Csanády mellszobrát, amely szintén egy széleskörű adományozás eredménye, s az alkotást véleményezni lehet a helyszínen elhelyezett füzetbe írva. A büszt megalkotását és felállítását kezdeményező vegyeskar célja továbbra is az, hogy méltó helyre, köztérre kerüljön a szobor. Bíró Edit reméli, hogy ez mihamarabb meg is történik. Gálfi Árpád polgármesterhez fordulva megjegyezte, ez nem az elöljáró hibájából nem történt meg eddig. Hozzátette, ma délután öt órától az egyesített kórus énekli el a székely himnuszt a művelődési házban, majd utána levetítik a Csillagösvényen című dokumentumfilmet. Az esemény a Balázs Ferenc Vegyeskar és Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala szervezésében valósul meg.
(Forrás: Székelyhon.ro)
