„Kiselkerülőút-rendszerrel a székelyudvarhelyi forgalom csökkentéséért” címmel adott ki Csíkszeredában 2022. január 18-án egy közleményt Hargita Megye Tanácsa, amit többször is elolvastunk, de így is nehezen értettünk meg.
Az világossá vált már az elején, hogy aznap „Székelyudvarhelyen egyeztetett Hargita Megye Tanácsa, Székelyudvarhely és a környező községek vezetősége a várost érintő forgalmi problémákról”. Bár nyilván nem a felsorolt vezetőségek találkoztak és egyeztettek testületileg, hanem csak egyes vezetők, de ez részletkérdés. Ám ezt követően elállt a lélegzetünk: Borboly Csaba elnök és Bíró Barna Botond alelnök beszámoltak arról, hogy Hargita Megye Tanácsa „kész támogatni a várost egy elkerülőút megépítéséhez szükséges előtanulmány finanszírozásában, amely a becslések szerint 1,3 lej lenne”. Vagyis nem egészen másfél lejért (közel 100 forintért) rendel Székelyudvarhely megyei jogú város egy tanulmányt, amit a megye is támogatni fog, nem tudni, mennyivel, de ha 1 lejt adnak Borbolyék, már az is valami, a székely anyaváros legyen hálás!
Na de addig is, amíg elkészül az előtanulmány, „egy kiselkerülőút-rendszerrel a személygépjármű forgalom számára épül több megyei útrendszer, amely a várost Székelykeresztúr, Parajd, valamint Csíkszeredából érkező forgalomtól tehermentesítené”. De ha már lesz (mert épül!) több megyei útrendszer, amely mentesíti Udvarhelyt a bejövő forgalomtól, akkor minek a „kiselkerülőút-rendszer”? (Ami egy szép hosszú kifejezés, csak épp nem jövünk rá, mit jelenthet.)
A továbbiakban helyesírási, központozási gondjai támadnak a közlemény megfogalmazójának, de pl. a „Parjd” szó nyilván csak „sajtóhiba”. Ám ez a mondat már rendkívül talányos a szóismétlései ellenére is: „A Székelykeresztúr és Székelyudvarhely közötti megyei útszakasz a legforgalmasabb megyei besorolású útszakasz Hargita megyében, amely egyre növekszik.” Mi növekszik? Az útszakasz? Pedig az autósoknak az lenne jobb, ha… rövidülne.
„A Csíkszereda irányából érkező forgalom számára pedig Homoródfürdő és Homoródkeményfalva szakasz lesz egy lehetőség. Ennek kiegészítéseként pedig a Gyepesen áthaladó községi út összefogásban készülne el. Felsőboldogfalva és Homoródszentmárton elkészítette a terveket, amelyet szintén el kell készíttetnie Székelyudvarhelynek is.” Akinek van némi helyismerete, az csodálkozhat, ugyanis a felsorolt variánsok valóban „kerülők”, lévén hogy a két megyei jogú város közötti táv ezeken haladva növekszik, nemhogy csökkenne.
De a lényeg, hogy a remény hal meg utoljára: „A megyei útrendszer felújításához az elöljárók bíznak az RMDSZ által kezdeményezett Anghel Saligny-program támogatásában is.” Aki nem tudná, annak a pártsajtó gyakran elismétli: „A Cseke Attila fejlesztési miniszter vezetésével kidolgozott, Anghel Saligny mérnökről elnevezett fejlesztési program hat évre szól, és olyan fontos eszköz, amely 21. századhoz méltó körülményeket tud teremteni a közösségekben.” A moldvai román akadémikus – akinek se Erdélyhez, se a magyarsághoz nem volt semmi köze – nyilván elégedett posztumusz, hogy az RMDSZ róla nevezte el azt a nagyszabású projektjét, aminek során állítólag 50 milliárd lejt kívánnak elkölteni (a megfelelő „jutalékozással” és „lepapírozással”), ami tényleg sokat javíthat a vidéki infrastruktúrán, különösen Moldvában és Havasalföldön, ahol a pénzek nagy hányada fog kikötni. Az eddigi gyakorlat szerint.
R. B. M.
