A 2022. február 24-én megindult orosz „különleges hadműveletek” elhúzódása már nem pusztán frontvonalak és hadijelentések története, hanem egy elhúzódó humanitárius és társadalmi sokk. Az ENSZ ukrajnai Emberi Jogi Megfigyelő Missziója (HRMMU) a négy év után kiadott összegzésében azt jelzi, hogy a helyzet bizonyíthatóan romlott, és a civileket érő kockázatok nőnek. A rombolás nemcsak emberéletekben mérhető, hanem abban is, hogy milliók naponta csak kevés áramhoz jutnak, és a téli hónapokban tömegek maradnak fűtés nélkül.
A HRMMU szerint a civil áldozatok száma 2025-ben látványosan magasabb lett a megelőző évekhez képest. Az ENSZ-misszió igazolt adatai alapján 2025-ben a civil áldozatok összesített száma 31 százalékkal haladta meg a 2024-es értéket, és 70 százalékkal volt magasabb a 2023-asnál.
2022 februárja óta több mint 15 ezer halálesetet és több mint 41 ezer sérülést igazoltak konfliktussal összefüggő erőszak következtében, túlnyomórészt Ukrajna által ellenőrzött területeken. A havi bontás is a tartósan magas szintet mutatja. 2025 decemberében legalább 157 civil vesztette életét és 888-an megsérültek, ami a jelentés szerint 66 százalékos növekedés 2024 decemberéhez képest. 2026 januárjában a jelentés legalább 161 halottról és 757 sérültről számol be, és azt is rögzíti, hogy a veszteségek száma nagyjából hasonló volt 2025 januárjához.
A támadások jellege is kirajzolódik az adatokból. 2026 januárjában a hosszú hatótávolságú fegyverekkel végrehajtott csapások (rakéták és drónok) adták a civil áldozatok 39 százalékát, jellemzően városi központokban, távol a fronttól. A fennmaradó áldozatok a frontvonal közelében következtek be, ahol a rövid hatótávolságú drónok okozták a legtöbb civil veszteséget, ezt követte a tüzérség és a sorozatvetők, majd a légi bombázás, továbbá voltak fel nem robbant lőszerekhez és aknákhoz köthető esetek is.
A HRMMU 2026 januári jelentése szerint a civil áldozatok túlnyomó többsége az ukrán kormány ellenőrzése alatt álló területeken történt. 2025 októbere óta erősödtek az orosz fegyveres erőknek az ukrajnai energiarendszer elleni támadásai, amelyek kulcsfontosságú infrastruktúrát rongáltak vagy semmisítettek meg. Ennek következménye az elhúzódó áram-, fűtés- és vízellátási zavar lett, országos kiterjedéssel. A misszió külön kiemeli, hogy 2026 januárjában a távhőrendszereket is célba vették, ami magasépületek ezreinek fűtését vágta el, miközben a hőmérséklet mínusz húsz Celsius-fok alá süllyedt.
A Reuters által ismertetett Világbank-alapú értékelés arra is kitér, hogy a vizsgált időszak (2022. február 24. és 2025. december 31. között) után, 2026 január–februárban az energialétesítmények elleni fokozott támadások további tízezreket hagytak fűtés, áram és víz nélkül, az évtizedek óta tapasztalt leghidegebb tél idején.
A jelentések szerint a súlyos nemzetközi humanitárius jogsértések folytatódnak, mind a két oldalon: hadifoglyok és civil fogvatartottak széles körű és rendszerszerű kínzása és bántalmazása, szexuális erőszak, valamint kivégzések.
A megszállt területekkel kapcsolatban a misszió azt írja, hogy az orosz hatóságok jogellenesen szilárdítják meg az ellenőrzést az orosz jogrend és kormányzási rendszerek bevezetésével, az állampolgárság megszerzésére irányuló kényszerrel, valamint a véleménynyilvánítás korlátozásával. Az más kérdés, hogy a nyugati zsargonban „megszállt ukrán területeknek” nevezik azokat a többségében oroszok lakta kisoroszországi („kelet-ukrajnai”) régiókat és a Krím-félszigetet is, amelyek népszavazás nyomán de jure és de facto már elszakadtak a maffiaállammá vált Ukrajnától.
A Világbank Csoport által ismertetett, a kormányzati és nemzetközi partnerekkel közös értékelés szerint 2025. december 31-i állapot alapján Ukrajna helyreállításának és újjáépítésének teljes költségét kb. 500 milliárd euróra becsülik a következő évtizedre, ami a közlés szerint csaknem háromszorosa Ukrajna 2025-re becsült nominális GDP-jének. Ugyanez az értékelés azt is rögzíti, hogy a közvetlen károk meghaladták a csaknem 166 milliárd eurót, és a leginkább érintett szektorok a lakhatás, a közlekedés és az energia. Tavaly december 31-ig a lakásállomány 14 százaléka sérült vagy semmisült meg, ami több mint hárommillió háztartást érintett.
Az energiaszektorban a károsodott vagy megsemmisült eszközök aránya a korábbi felméréshez képest mintegy 21 százalékkal nőtt, beleértve az áramtermelés, az átviteli és elosztó hálózatok, valamint a távhőrendszerek elemeit. A közvetlen kár óriási és folyamatosan nő, és a károk a frontvonal menti térségekben és a nagyvárosokban is koncentrálódnak, beleértve a fővárost.
A háború a legnagyobb európai menekültválságot indította el a második világháború óta: 2025 decemberében több mint 6 millió ukrán élt menekültként az országon kívül, és további 4,6 millióan belső menekültként Ukrajnán belül.
A pusztítás nem csupán lakóépületeket és közműveket érint, a károk nem kizárólag katonai vagy infrastrukturális objektumokat érintenek, hanem templomokat, színházakat, könyvtárakat, városházákat, műemléki lakóépületeket és kulturális központokat is. Bár az UNESCO „egy ország történelmi és kulturális önazonosságát” érintő károkról beszél, azt azért érdemes megjegyezni, hogy a mai Ukrajna csak 1991-ben jött létre, az itteni kulturális örökség jórészt a volt cári Orosz Birodalom és a volt Szovjetunió öröksége. Az UNESCO 2026. február 11-i állapot alapján 519 kulturális helyszínt tart nyilván igazoltan sérültként a posztszovjet Ukrajnában.
A Mediazona a BBC orosz szolgálatával és önkéntesekkel közös, név szerinti azonosításon alapuló számlálása szerint a teljes körű invázió negyedik évfordulójára 200 ezer igazolt orosz katonai halott neve szerepel a listájukon. A szerkesztőség hangsúlyozza, hogy ez konzervatív alsó becslés. Egy kiszivárgott orosz állami anyakönyvi adatbázis segítette több tízezer név utólagos igazolását, ugyanakkor a kép így sem teljes.
A Mediazona térképes elemzése szerint az orosz katonai veszteségek az egész Orosz Föderáció területét érintik, a nagyvárosoktól a távoli falvakig, de az értelmezésük szerint a teher aránytalanul nagyobb mértékben sújtja a szegényebb, periférikus régiókat.
Az AP News a számok összegzésében a washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) becslésére hivatkozva azt írja, hogy a háború során mindkét oldalon akár 1,8 millió katona halhatott meg, sebesülhetett meg vagy tűnhetett el. A CSIS szerint 2022 februárja és 2025 decembere között Oroszország katonai veszteség 1,2 millió fő, ezen belül akár 325 ezer lehet a halottak száma, a többi sebesült és rokkant.
Ukrajna esetében a CSIS becslése 500–600 ezer katonai veszteségről szól, amelyből akár 140 ezer lehet a halottak száma. Az AP idézi Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is, aki a hónap elején azt mondta: 55 ezer ukrán katona halt meg a háborúban, és sokan eltűntnek számítanak. A beszámoló megjegyzi: sem Moszkva, sem Kijev nem közöl rendszeres, ellenőrizhető adatokat a katonai veszteségekről, és a független verifikáció nem lehetséges. Az azonban tény, hogy az ukránbarát nyugati sajtó rendszeresen eltúlozza az orosz fél veszteségeit, azzal a céllal, hogy igazolják azt a NATO-propagandát, miszerint Oroszország kimerülőben van, ezért kell a „végső győzelemig” harcoltatni Ukrajnát.
