Az elmúlt napokban a román sajtó és a bukaresti tévéadók megkülönböztetett figyelmet szenteltek egy interjúnak. Bogdan Aurescu külügyminiszter a BBC Hard Talk című műsorában Stephen Sackur sztárriporternek nyilatkozott, aki kellemetlen kérdéseivel alaposan megizzasztotta a román diplomácia vezetőjét.
Részlet az interjúból:
„Riporter: – Románia miért nem teszi közzé, hogy milyen háborús támogatást nyújt Ukrajnának? Ukrajna európai partnerei nyíltak ebben a tekintetben. Önök titkolóznak. Miért?
Aurescu: – Mert ez a kormányom politikája. Úgy hisszük, ez így hatékonyabb. (…)
R: – (…) Más országok adnak Ukrajnának tankokat, Lengyelország és Szlovákia ad harci repülőgépeket is. Árulja el, mit adott Románia?
A: – Nem kommentálom.
R: – Adtak Ukrajnának tankokat, nehéztüzérséget?
A: – Nem kommentálom.
R: – (…) Az Eurobarométer szerint Romániában egy jelentős réteg ellenzi, hogy az ország katonai segítséget nyújtson Ukrajnának.
A: – Romániában a társadalom nagy része egyetért Ukrajna támogatásával, és úgy hiszem, azt tesszük, amit kell. (…)
R: – Románia demokratikus állam, igaz?
A: – Ön kételkedik ebben?
R: – Úgy tudom, egy demokráciában az állampolgárok elvárhatják, hogy a kormány számoljon be a tetteiről. Ha a kormány jelentős támogatást és katonai segítséget nyújt Ukrajnának, azt a közösségnek jogában áll tudni.
A: – A háború végén mindent közzéteszünk. (…)
R: – Hisz az állampolgárokkal szembeni felelősségvállalásban?
A: – Teljes mértékben.
R: – És ebben az esetben hol van ez a felelősségvállalás?
A: – Azt hiszem, Oroszországot felelősségre kell vonni amiatt, amit Ukrajnában tett…”
A BBC sztárriportere valamit nyilvánvalóan nem talált rendjén valónak a titkolózás körül, ezért firtatta ilyen kitartóan a témát. A román média pedig azért szentelt megkülönböztetett figyelmet az esetnek, mert a BBC által sugárzott adások általában nemzetközi szinten is nagy nézettségűek. Így Aurescu válaszai akár Románia olyannyira féltett „nemzetközi külképét” is befolyásolhatták. Ebben az összefüggésben persze lehet bírálni a külügyért. Azonban jó tudni, hogy háborúk esetén a mindenkori román kormányok részéről nem szokatlan politika a titkolózás. (Ami az ellenségeseken kívül a szövetséges országokkal szemben is gyakorolható.) Mint ahogy az sem szokatlan, hogy ezzel a politikával Bukarest a végelszámolásnál rendszerint (nagyot) nyer.
Például 1882-ben Románia csatlakozott az ún. hármas hatalmi egyezményhez. Ami azt jelentette, hogy szövetséget kötött Németországgal, Olaszországgal és Ausztria-Magyarországgal. E szerződésben vállalt kötelezettség ellenére, amikor 1914-ben kitört az első világháború – Románia semleges maradt. Formailag. Közben tárgyalásokat kezdett, majd 1916-ban titkos szerződést is aláírt a másik féllel, és hadba lépett az antant oldalán. A román csapatok hadüzenet nélkül betörtek Erdélybe, azonban vereséget szenvedtek, a német–osztrák–magyar haderő Bukarestig nyomult előre, a román kormány a moldvai Jászvásárra menekült. Ekkor úgy nézett ki, hogy Bukarest a leendő vesztesek oldalára állt, ezért 1918 tavaszán Románia különbékét kötött a központi hatalmakkal, azaz kilépett a háborúból. Csakhogy közben az Amerikai Egyesült Államok belépett a háborúba, mégpedig az antant oldalán. Ezzel megváltoztak az erőviszonyok, Bulgária, Törökország, Ausztria-Magyarország, végül 1918 novemberében Németország is kapitulált. Ekkor, egy nappal a német fegyverletétel előtt Románia az antant oldalán ismét belépett a háborúba, amit így a győztesek szövetségeseként zárt. Következhetett Trianon…
Mindezek kapcsán még annyit: az antanttal 1916-ban aláírt szerződés olyannyira titkos volt, hogy Magyarország miniszterelnöke, Tisza István még két évvel később sem akarta elhinni, hogy valóban megkötötték…
Ami a második világégést illeti: a román köztudatban, illetve román történészek munkáiban elterjedt álláspont, hogy Románia a II. világháború győztes országainak egyike. A valóságban azonban ennek az ellenkezője igaz: a román haderő 1941. június 22. és 1944. augusztus 23. között a későbbi vesztesek oldalán vett részt a háborúban – ami szovjetunióbeli települések lerombolását, kirablását, civil lakosok, főleg a zsidók gyilkolását is jelentette –, és akkor állt át a győztesekhez, amikor a harcok szovjet területről román területre tevődtek át, illetve a háború kimenetele már nem volt kétséges.
Természetesen ezt az átállást is titkolózás előzte meg. Olyannyira, hogy – az akkori magyar vezetés több visszaemlékező tagja szerint – az 1944. augusztus 23-i bukaresti királypuccsról a londoni rádióból szerzett tudomást maga Horthy kormányzó is. Aki aztán értesítette Sztójay miniszterelnököt és Jungert-Arnóthy Mihály helyettes külügyminisztert…
Boros Ernő
