Április 12-én, szerdán délután 17 órától avatják fel Kölcsey Ferenc ülőalakos szobrát Nagykárolyban – adta hírül a szatmári sajtó. Ekkor ér rá beszédet mondani a partiumi kisvárosban Novák Katalin magyar köztársasági elnök és Kelemen Hunor román miniszterelnök-helyettes, mellékállásban RMDSZ-elnök.
Bő egy évvel ezelőtt fogadta el Nagykároly önkormányzata azt a tervezetet, amelynek értelmében a Himnusz írójának szobrot állítanak Szatmár vármegye egykori székhelyén, ahol a költő 1829–33 között főjegyzőként működött.
A Kézenfogva Testvéreinkkel Sárrétudvari Alapítvány kezdeményezésére a magyar kormány és a magyar–román határszakasz településeit összefogó Európa-kapu társulás, illetve a nagykárolyi önkormányzat támogatásával és a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület együttműködésével megvalósult alkotás – Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész munkája – felavatása Kovács Jenő RMDSZ-es polgármester köszöntőjével kezdődik, majd beszédet mond Kelemen Hunor, a Himnusz elszavalása után pedig Novák Katalin.
A szobor leleplezését követően az alkotást Schönberger Jenő római katolikus püspök és Bogdán Szabolcs János református püspök áldja meg.
Az egykori vármegyeszékhelyen már állt egy impozáns méretű Kölcsey-szobor: Kallós Ede szobrászművész gróf Károlyi István országgyűlési képviselő megbízásából 1897 áprilisára készítette el a másfélszeres életnagyságú Kölcsey-szobrot, amely a Károlyi-kastély kertjében, egy megmunkálatlan, méretes kőtömb tetején, ülve, elgondolkodva ábrázolta a költőt. Öltözete az 1830-as évek magyaros stílusát tükrözte, kezében könyvet tartott, a talapzaton elöl a vezetékneve, hátul pedig a Himnusz első sora volt olvasható. A várossal együtt a román királysághoz került emlékművet többször is súlyosan megrongálták, előbb 1933-ban, majd 1934-ben, amikor lefűrészelték és elvitték a fejét, a helyére pedig zöld ágakat helyeztek. Az alkotó, Kallós Ede teljesen megrendülten számolt be a Függetlenség című napilap riporterének a történtekről: „37 év távlatában látom lelki szemeimmel a nagykárolyi Kölcsey-szobor díszes leleplezését, amelyen ott volt a Kölcsey-család, továbbá a Vécsey- és Károlyi-családok képviselői. Bartha Miklós országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet a szoborleleplezésen. Aztán lehullott a lepel, és ott ült a nagy költő bronzalakja, fejét lehajtva, egyik keze térdén, a másikban könyvet tart… Aztán tízezrekre menő tömeg énekelte: Isten, áldd meg a magyart!” – olvasható az 1934. szeptember 8-i lapszámban. A költő szobrának megcsonkított bronztestét végül ledöntötték, darabokra szedték és beolvasztották.
A Partiumban megsemmisített szobor aztán öt év múlva Budapesten született újjá: a szobrász az eredeti gipszmintái alapján készítette el az alkotás bronzmását, amelyet 1939-ben, Kölcsey halálának centenáriuma alkalmából (bár egy év késéssel) állítottak föl a magyar fővárosban. Az alkotás a Batthyány téren kapott helyet, az eredetihez hasonlóan magas talapzaton, a mai M2-es metró lejáratának területén, arccal a Dunára, illetve a Parlament felé nézve. A Himnusz költőjének szobra azonban nem sokáig őrizhette meg kiemelt pozícióját a II. világháború után: a metróépítés miatt először felvonulási épületekkel vették körbe, majd az 1960-as években a Kiscelli Múzeum raktárában helyezték el, 1974-ben pedig a korábbi talapzata nélkül került vissza a Batthyány tér északi szélére, arra a helyre, ahol ma is áll, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat épülete mellett – írja a szatmárnémeti Frissujsag.ro.
Nagykárolyban is olyan szoboravatást rendeznek azon a hétköznapon, ami ugyancsak „késedelmes”: Kölcsey 200 évvel ezelőtt írta ugyan Himnuszt, de januárban fejezte be. Úgy látszik, csak most, áprilisban érnek rá a fent nevezett személyek felavatni az emlékművet, egy akármilyen szerdai napon…