Az aradi Szabadság-szobor 2004. április 25-i újbóli felavatásának erős üzenete volt a romániai magyarság és a román állam felé: közösségi és politikai elszántsággal megvalósíthatók a dédelgetett álmok, a közösségi célkitűzések, érvényt lehet szerezni a kisebbségi jogoknak, a köztudatba visszahozhatók azok a szimbolikus műalkotások és emlékművek, amelyeket évtizedekkel korábban megpróbált eltüntetni, semmissé tenni, a közemlékezetből kitörölni az egykori román kultúrpolitika. Erre emlékeznek Aradon 20 év elteltével, éspedig április 27-én délután a monumentális alkotásnál, az 1849. október 6-án Aradon kivégzett honvédtábornokok tiszteletére négy évtized múltán felállított emlékműnél – írja az AradiHírek.ro.
A beharangozó tudósításokból kiderül: az évfordulót választási koretskedésre használja fel a bukaresti magyar parlamenti párt, az RMDSZ (UDMR). A párt Arad megyei szervezete – amelynek képviselője is van a román törvényhozásban Faragó Péter személyében – a megye egyetlen magyar középiskolájába, a Csiky Gergely Főgimnáziumba is beviszi a pártelnököt, Kelemen Hunort, noha törvény tiltja a politikai kampányt a tanintézetekben. Az Együtt győzni fogunk című politikai gyűlés 16 órakor kezdődik a Tóth Árpád-teremben. 18 órától kampánybeszédek lesznek az ún. Megbékélési Parkban, ahol a Szabadság-szoboregyüttes áll, majd a Kolozsvári Állami Magyar Opera énekesei, kóristái fognak ünnepi műsort adni.
Az allegorikus szoborcsoportot (Huszár Adolf és Zala György alkotását) 1890. október 6-án állították fel a Maros-parti városban az egykori Szabadság téren, a színház mögött, de az első világháború után Aradot Erdéllyel és a Bánság egy részével együtt Romániához csatolták, a bukaresti kormány pedig a történelmi magyar emlékjelek üldözésébe kezdett: 1925-ben több más erdélyi, partiumi és bánsági köztéri szoborral együtt az aradi Szabadság-szobrot is lebontották, és a jelenleg laktanyaként szolgáló vár sáncaiba száműzték, elzárva az emberek tekintete elől.
1999. október elsején, román–magyar államközi egyezmény alapján hozták ki a szoborcsoport alakjait a várból, és közel öt évig tartó restaurálás, politikai tárgyalások, alkuk után, kompromisszumok árán sikerült újból köztérre állítani, még ha nem is eredeti helyén, hanem az egykori Attila téren, amely közel van a belvároshoz.
