Igazságérzete vezette a múlt századi magyar irodalom egyik legmeghökkentőbb egyéniségét címmel közölt ma jegyzetet Pilhál György a Magyar Nemzetben fenntartott rovatában annak apropóján, hogy 1879-ben ezen a napon született Kolozsváron Szabó Dezső, Az elsodort falu írója.
Bár könyvei a rendszerváltás óta újra hozzáférhetők, a nagyközönség keveset tud Szabó Dezsőről, akit kritikusai a múlt századi magyar irodalom egyik legmeghökkentőbb egyéniségeként említenek. Az elborult betűvetőtől a nagyon is józanul gondolkodó írástudóig számos minősítést kapott. A bolsevik demagógián éppúgy átlátott, mint az éledező nácizmuson. Sokan kirekesztőnek tartották, de azt ellenségei sem vitatták: vívódása, sokszor tettlegességig fajuló indulata mögött a magyarság féltése állt. Szállóigévé lett ars poeticája – „Minden magyar felelős minden magyarért!” – ma is eleven. Neves kutatója, Szőcs Géza szerint „nagyobb lélek volt sok kortársánál”.
Az elsodort falu szerzőjét nemcsak írásainak nyelvi ereje és műfaji sokszínűsége emelt a kor nagyjai közé, hanem az azokban megfogalmazott markáns állásfoglalások. Azt kereste, miként lehetne a magyarságot a nemzetek versenyében olyan pozícióhoz juttatni, amely ezeréves európai múltja és teljesítménye alapján megilletné. Gróf Teleki Pál miniszterelnökhöz címzett esszéjéből citálok ide egy máig érvényes passzust: „Ahol nincsenek minden polgár öntudatába beépítve a nemzet életérdekei, céljai, ahol a polgároknak nincs összefogó ismeretük a nemzet külső és belső helyzetéről, veszélyeiről és lehetőségeiről […], az a nemzet egy történelmi földrengés első lökésére mozaikra hull össze, s napok alatt könnyű zsákmánya lehet bármely céltudatos idegen étvágy uralmi szándékainak.”
Dacos igazságérzete utolsó éveiben már szinte alkalmatlanná tette a közösségi létre a különös írót, aki egyfajta prófétaként veszett össze a világgal. Kicsit önmagával is.
*
Szabó Dezső író, kritikus, publicista, szerkesztő, főreáliskolai tanár (Budapesten, Székesfehérváron, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén) kisnemesi tisztviselő család tizedik gyermekeként született Erdély fővárosában. Apja nagyajtai és bögözi Szabó József kolozsvári törvényszéki levéltáros, anyja nemes türei Mille Mária. Apja első unokatestvére volt Szabó Pepi színésznő, anyai ági nagybátyja volt Zilahi Kiss Béla újságíró, Szabó Jenő (1867–1934) református lelkész, költő pedig a testvére. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselőjét, Szabó Dezsőt 1935-ben egy svéd professzor irodalmi Nobel-díjra is jelölte, de persze nem kapta meg. Budapest ostromakor, Rákóczi téri lakása óvóhelyén halt meg 1945. január 13-án.
