Hat erdélyi városban mutatták be Demeter Ervin Erdélyiség. Egy elszakított nemzetrész művészete című, hiánypótlónak mondott kötetét február 12–18. között. A kiadvány a Trianon utáni erdélyi magyar képzőművészet alkotói közül több mint négyszázötven művészt mutat be saját műveiken, arcképeiken és önarcképein keresztül.
„A határok változhatnak, de a művészet örök” – vallja a kötet szerzője, rávilágítva arra, hogy az elszakított nemzetrész Romániához került alkotói közössége Európában is páratlan művészeti kultúrát hozott létre. Az illusztrációkban és adatokban gazdag kiadvány bemutató turnéjának hat belső-erdélyi állomása volt, Dél-Erdélybe, a Partiumba és a Bánságba egyelőre nem jutottak el. Az Exit Kiadó gondozásában megjelent kötetet legközelebb a budapesti Vigadóban mutatják be február 25-én.
Demeter Ervin egy 1954-ben született politikus, volt országgyűlési képviselő, miniszter, kormánymegbízott, aki 2020-ban vonult vissza a politikától. Az utóbbi években borászként ismertm Tokaj-Hegyalján, Mádon gazdálkodik. Művészeti íróként is tevékenykedik: a mostani kötetben szereplő írásainak egy részét korábban különböző tárlatmegnyitókon, konferenciákon, illetve más kulturális eseményeken mondta el Erdélyben és Magyarországon.
Sokszor, sok helyen dicsérik a külhoni, „idegenbe szakadt” magyarságot azért, mert ellenszélben őrzi, ápolja és építi a kultúrát a színház, az irodalom vagy a népművészet által. A képzőművészet, bár talán kevesebbet beszélünk róla, ugyanide sorolandó. Demeter Ervin a kolozsvári kötetbemutató után a Szabadság című napilapnak elmondta: a képzőművészettel való törődése nem előzmények nélküli. 1988 márciusában, a rendszerváltás hajnalán családjával és barátaival létrehozta Magyarországon az Erdély Művészetéért Alapítványt, amely ma is létezik. Kezdetben az Országos Széchényi Könyvtárban, később saját, ma is működő galériájukban szerveztek kiállításokat, tehát a művészetek iránti érdeklődése nem légből kapott. Érdekes adalékként Demeter megjegyezte, hogy az alapítvány első kiállítását Csurka István drámaíró nyitotta meg.
S bár mindig érdekelte és szívügyének tekintette az erdélyi magyar képzőművészetet, teljes odaadással csak 2020-as nyugdíjazása után tudott foglalkozni az egyes művészek életrajzaival. Ekkor elkezdte ezeket gyűjteni, és rövid bejegyzések formájában közzétett belőlük a Facebookon. A közösségi oldalon megosztott összefoglalók célja a figyelemfelhívás volt. A szövegek ezen jellegét a kötetben is megtartotta. Arra a kérdésre, hogy mikor döntött úgy, hogy kötet legyen a gyűjtésből, illetve számított-e arra, hogy ilyen impozáns kiadvány születik majd, Demeter Ervin elmondta: számára öröm és szellemi felfrissülés volt a művészek munkáival és életrajzával megismerkedni. Amikor elkezdte a gyűjtést, maga sem gondolta volna, hogy összehozható egy ilyen album, amely közel ezer illusztrációt, fotót és reprodukciót tartalmaz.
Miután a kötet alcíme Egy elszakított nemzetrész művészete, a lajstromba olyan művészeket vett be a szerző, akik 1920-tól, a trianoni békeszerződés után alkottak a mai Románia területén. Ez volt az alsó határ. A felső pedig az 1970 előtt született művészek, akik a rendszerváltás környékén húszas éveik végén jártak, így született meg a megközelítőleg ötszáz képzőművészt tartalmazó kiadvány, amelyhez művészettörténészek is bátran nyúlhatnak, hiszen történelmileg hiteles információkat tartalmaz és további kutatásokban segítség lehet.
