Egy mikronéziai szigetállam, Nauru egykor a világ egyik leggazdagabb országa volt, köszönhetően egy váratlan felfedezésnek: hatalmas foszfátkészletek kerültek felszínre, amelyek miatt a sziget gazdasága virágzásnak indult. Ám a gazdasági fellendülést nemsokára összeomlás követte.
Mikronézia Óceánia egy régiója, amely a Csendes-óceán nyugati részén terül el. Tőle nyugatra helyezkednek el a Fülöp-szigetek, délnyugatra Indonézia, délre Pápua Új-Guinea és Melanézia, keletre és délkeletre pedig Polinézia. 1831-ben Jules Dumont d’Urville javaslatára különítették el a régiót Mikronézia néven. Az óceánban szerteszét szórt szigetek összterülete alig 720 négyzetkilométer, lakosainak száma százezer körül van
Nauru a szigetvilág közepén fekszik, híres a gyönyörű korallzátonyairól, hófehér homokos tengerpartjairól és pálmafáiról. Csak 1798-ban „fedezték fel” az európaiak, azóta több hatalom is gyarmatosította a kis szigetet, 1968-ban függetlenedett a brit birodalomtól. A szigetállam ugyan köztársaság, de fővárosa hivatalosan nincs is. Alig 21,3 négyzetkilométer a területe, 13 ezer állampolgára van, de egyharmaduk nem otthon él. A lapos atoll felszíne korallmészkőből és foszfátból áll.
A sziget elég sötét múlttal rendelkezik, hiszen hosszú éveken keresztül fosztogatták az imperialisták. Az ország gazdasága évtizedeken át a foszfátra épült, amely a műtrágyagyártás legfőbb alapanyaga. A foszfátot egy brit cég fedezte fel az 1900-as évek elején, és 1907-ben megkezdődött annak kitermelése. Az egész 20. század során a brit, ausztrál és új-zélandi kormányok hasznosították a sziget erőforrásait, de pár évig a japánok is megszállták.
Amikor 1968 után a helyi kormány átvette a foszfátbányák irányítását, hatalmas gazdasági fellendülés következett. Egy 1982-es jelentés szerint Nauru egy főre jutó jövedelme meghaladta az olajban gazdag arab országokét, és a világ legkisebb, de egyben leggazdagabb független országává vált. Az újonnan szerzett gazdagság jelei gyorsan megmutatkoztak: a rendőrfőnök például Lamborghinit vásárolt. Ezen kívül pedig további luxusautókat, köztük Ferrarikat is importáltak a szigetre. Pedig csak 24 km-nyi műúttal rendelkezik…
Annak ellenére, hogy kevés naurui lakos volt gazdag, az ország jólétben élt, ahol az állam minden alapvető szolgáltatást ingyenesen biztosított, beleértve az oktatást, az orvosi ellátást, valamint a tömegközlekedést és az állami újságot is. Ráadásul az állam finanszírozta a négyezer kilométeres repülőutakat Ausztráliába, és a felsőoktatás költségeit is fedezte.
Bár Nauru lakosai egy ideig élvezték a foszfátvagyon előnyeit, a hatalmas kiadások végül gazdasági problémákat okoztak. A foszfátkészletek lassan kimerültek, ezért a kormányzat kockázatos lépéseket tett: adóparadicsommá vált, és útleveleket kezdett árulni.
2005-ben a foszfátbányászat újraindítása rövid távú pénzügyi fellendülést hozott. Ugyanakkor az ország gazdaságát jelentősen fellendítette a Nauru Regionális Feldolgozó Központ megnyitása, ahol Ausztráliába tartó menekülteket helyeztek el, amiért cserébe Nauru jelentős ausztrál segélyeket kapott, ám a migránsok felbolygatták a sziget békéjét.
Nauru jelenlegi legnagyobb kihívásai közé tartozik a lakosság egészségi állapota, ugyanis az ott lakók több mint 90%-a elhízott, ami összefügghet a gazdasági hanyatlással és a tápláló ételekhez való korlátozott hozzáféréssel. A dohányzás is jelentős probléma, 2020-ban a lakosság 48,5%-a szívott. A gazdasági fellendülés után Nauru az anyagi jólét csapdájába esett, amely hosszú távon súlyos következményekkel járt az ország számára.
Nauru mostanra teljesen eladósodott, a korábban páratlan jólétben élő lakosság is elszegényedett, sőt ma már az állam vezetőit is szegénység sújtja. A GPD mára alig 5000 dollár, ami Szvázifölddel és a Kongói Demokratikus Köztársasággal van egy szinten. Csak összehasonlításképpen: ez az összeg még Romániában is 19 ezer dollár körül van, míg Magyarországon 23 ezer USD.
