A tagjelölti státusz minapi megadása Ukrajnának és Moldovának jelzés ugyan a két ország népének, de vállveregetésnél nem több, mert az előttük álló akadályok szinte leküzdhetetlenek – fogalmazott a német sajtó a legutóbb EU-csúcs után. Csupán egy politikai jelzés, nincs jogi kötőereje – ráadásul egyik ország sincs közel a követelmények teljesítéséhez.
Az unió tagállamai megosztottak a bővítés kérdésében, mert egyesek joggal vetik fel: ha a demokráciától és jogállamtól igencsak messze álló maffiaállam, az éppen hadban álló Ukrajna és a kettéosztott, ráadásul a román irredentizmus által fenyegetett Moldova tagjelölt lehet, akkor a nyugat-balkáni és kaukázusi államok miért nem lehetnek? És miért késik a már évek óta a kapuban álló Szerbia felvétele?
A brüsszeli bürokraták szócsöve, a Politico szerint a bővítésről beszélni egyre inkább képmutató dolog, mert noha a legtöbb tagállam szeretné integrálni a Nyugat-Balkánt, Ukrajnát, Moldovát és más lehetséges tagokat az unió gazdaságába és értékeibe, sok tapasztalt diplomata tisztában van vele, hogy jelenlegi formájában az EU nem lenne képes új tagokat befogadni. A szkeptikusok a lap szerint arra mutatnak rá, hogy az EU nemcsak egy ideológiai és gazdasági unió, hanem egy olyan szövetség is, amely új szabályokat hoz, a sok kompromisszum árán született normák pedig inkább egy olyan tohuvabohut hoztak létre, amiben nehéz eligazodni. Az új tagok kedvéért pedig tovább kell bonyolítani, az uniót pedig egyre puhábbá gyurmázni (ha tetszik: hígabbá oldani).
Orbán Viktor magyar miniszterelnök úgymond „proaktívan” fogalmazott meg hét tézist azzal kapcsolatban, miként kellene megváltoznia az uniónak:
– Szuperállam helyett a nemzetek Európájára van szükség;
– Nem szabad öncélnak tekinteni az integrációt, felülírva a nemzeti érdekeket és hagyományos értékeket;
– Mivel Brüsszel hatalma egy tekintélyes szeletét kiszervezte és átjátszotta Európán kívülről szervezett és irányított hálózatoknak, elsősorban a Soros-féle hálózatoknak és a mögöttük álló amerikai demokrata érdekeknek, a „szuverenitást” az uniónak vissza kell szereznie;
– Közös gazdasági sikerre van szükség;
– Biztonságot kell teremteni;
– Át kell alakítani az Európai Parlamentet;
– Fel kell venni Szerbiát az unióba;
Az Európai Unió most azért is van nagy bajban, mert a brüsszeli liberális elit nem akarja ezeket a tanácsokat megfogadni. Még több hatáskört akar kicsavarni a nemzetállamok kezéből, szankciókkal rombolja a gazdaságát, illegális migrációval és a háborúba való belesodródással rombolja biztonságát, rendületlenül követi a Soros-hálózat utasításait, józan esze helyett Washingtonra hallgat – összegzett a minap a Magyar Hírlap cikkírója. Aki végül megállapítja: nem újabb szankciókra van szükség. És hogy „még nem késő összeszedni magunkat”.
Vajon?
