A Bulea-tónál felépített jéghotelt egy hónappal hamarabb be kellett zárni idén a Fogarasi-havasokban is tapasztalható rendkívül magas hőmérsékleti értékek miatt. A tó (románul: Bîlea, újabban Bâlea) a Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszeme, 2034 m magasságban terült el, alig 4,7 hektáron, legnagyobb mélysége 11 m. Mellette halad el az ún. transzfogarasi út. A mai román Szeben megyében, Fogarastól kb. 68, Nagyszebentől kb. 77 kilométerre található. Közelében egy kisebb, többlépcsős vízesés is vonzza a turistákat.
Az itteni jéghotel tulajdonosa, Arnold Gunter Klingeis csütörtöki közleményében jelentette be a szálloda március 12-i bezárását, rámutatva, hogy a szokatlanul meleg időjárás helyrehozhatatlanul megrongálta az építményt. „Az utóbbi 18 évben ez az első alkalom, hogy az éghajlatváltozás okozta időjárási körülmények miatt április 10. előtt be kellett zárnunk a jéghotelt. Ez a szomorú valóság, amely megerősíti az éghajlatváltozás felgyorsulásának tényét” –mutatott rá Klingeis, hangsúlyozva ugyanakkor az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodásban rögzítettek megvalósításának fontosságát. Az üzletember ugyanakkor felhívást intézett a hatóságokhoz, hogy a megszokottnál korábban, már május elsején nyissák meg a forgalom előtt a transzfogarasi utat.
Egyébként a magyar nyelvű sajtó folyamatosan Bâlea-tóról és Bâlea-vízesésről ír, sőt gyakran Bilea változatban, hozzájárulva a hagyományos magyar toponimek (helynevek) kiveszéséhez az erdélyi nyilvánosságból. Egyre-másra hullanak ki földrajzi neveink a kollektív emlékezetből, amihez hozzájárulnak az internetet is elárasztó „turisták” is. Ma már alig olvassuk-halljuk: Bulea vagy Bullea. Pedig az Osztrák-Magyar Monarchiában készült térképeken, a Trianon előtt megjelent írásokban még így szerepelt a tó és a vízesés neve, sőt még az angol és német nyelvű bédekkerekben is. Íme egy részlet Szabó János írásából, ami a Turisták Lapja XX. évfolyamának 1-2. számában jelent meg 1908-ban Erdélyi útijegyzetek (1907. évi augusztus 14-től szeptember 1-ig) címmel: „A katlan észak-keleti részén lévő utolsó sziklafalból csörgedező forrásnál megpihenve, átkeltünk a Bulea-gerinczen és alattunk terült el a Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszeme, a sötétzöld vízű kies Bulea-tó, a tóba benyúló félszigeten épített kőmenedékházzal.” Cholnoky Jenő, a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike is Bulea- vagy Bullea-tóként említi a történelmi Magyarország Fogaras vármegyéjének Alsóárpási járásában található tavat, patakot és az azon lévő vízesést.
Bár a románok tetszetős legendát is gyártottak a névhez valami hasonnevű juhászlegényről, ám az írott források mind magyarok vagy németek. Könnyen lehet, hogy nem is személynévről van szó, feltételezhetünk bármit. Íme, egy fotó az 1920-as évekből, amelynek még a román felirata is a Bulea nevet igazolja:
