Az 1989 decemberi eseményeket követő időszakban a Szatmári Friss Újság riportereként Nagykároly és Tasnád környékén gyakran jártam terepútra. Akkoriban néha olyasmi is bekerült a jegyzetfüzetembe, amivel kapcsolatban azóta sem sikerült biztosat megtudjak. Íme egy példa.
Azt hiszem valamikor 2000 táján a piskolti községházán véletlenül összefutottam valakivel, akit még a Ceuşescu-rendszer idején ismertem meg. Az illető magyarul tökéletesen beszélő román férfi volt, a Székelyföldről került Nagykárolyba, és annak idején a háta mögött azt suttogták róla, hogy „beszámolókat fogalmaz” a Securitaténak.
– Mi járatban itt? – kérdeztem rá a rendszerváltás utáni piskolti találkozásunk alkalmával.
Zavarba jött, és némi gondolkozási szünet után vontatottan azt válaszolta, hogy a polgármesteri hivatal irattárát válogatja át.
– Milyen célból? – kérdeztem tovább.
Zavara szemmel láthatóan fokozódott. Végül kibökte: szelektálást végez, mert a fölöslegessé vált iratokat a piskoltiak sem tartják tovább.
– Megsemmisítik? – firtattam.
– Igen – hangzott a bizonytalan válasz.
– Előtte beléjük nézhetnék én is? – folytattam.
Az emberem hirtelen ideges lett, és kurtán-furcsán közölte:
– Azt nem lehet, mert bizalmas iratokról van szó!
A dolog már csak azért is szeget ütött a fejembe, mert tudtam a férfiról, hogy azelőtt hivatásos sofőrből lett garázsmesterként tevékenykedett.
Nem értettem, miért éppen egy főnökké avanzsált nagykárolyi sofőrre bízzák a piskolti községházán őrzött iratok „szelektálását”, ezért beszélgetésünk után Piskolton és más településeken is érdeklődtem. Annyit sikerült megtudnom, hogy „bizalmi emberek” akkoriban más polgármesteri hivatalok irattárát is átvizsgálták, és az ott találtak közül bizonyos iratokat megsemmisítettek. Azóta se sikerült kiderítenem, hogy miért kellett a diktatúra idején megőrzött iratok egy részét „bizalmi emberek” megsemmisítsék a rendszerváltóként emlegetett események után? Talán, mert a Ceauşescu-korszakban cenzúrázták a tömegtájékoztatási eszközöket, az 1989 decemberét követő időszakban viszont az ilyen iratok tartalma könnyen a nagy nyilvánosság elé kerülhetett volna – amit a posztkommunista hatalom igyekezett elkerülni? Vajon milyen okból akart Bukarest akkoriban (a rendszerváltónak, illetve demokráciát hozónak mondott események után) ugyanúgy, vagy inkább még annál is jobban titkolózni, ahogy az a diktatúra idején történt? És főleg: kik elől, illetve mit akartak továbbra is eltitkolni? Netalán előlünk, itt élő magyarok elől tüntettek el olyan, Erdély, a Partium, a Bánság magyar múltjáról még mindig árulkodó dokumentumokat, amelyek a két háború közti és a kommunizmus idején végzett ilyen irányú pusztítás ellenére is fennmaradtak?
Boros Ernő
