Törökország az ezredforduló környékén fokozatosan gazdasági mintaországgá vált, gyorsan emelkedő jövedelmekkel és fogyasztással. Az utolsó tíz évben azonban valami nagyon elromlott, folyamatosan két számjegyű infláció volt, amely most már lassan a száz százalék felé közeledik.
A fejlett világot sokként érte a két számjegyű infláció: azt hittük, talán sosem látunk már ilyet. Ugyanakkor tudjuk, hogy a járvány és a háború elég speciális helyzetet teremtett, és hogy ez a helyzet átmeneti, így remélhetőleg nem sokáig tart az erős áremelkedés. Törökországban azonban ezzel már nagyon régóta együtt kell élnie a vállalkozásoknak és a lakosságnak: tíz-húsz százalék közötti infláció jellemzi a békés időket, de most, amikor mindenkit sújtanak a külső hatások, hetven százalékig szaladt fel a pénzromlási ütem, és még korántsem biztos, hogy tetőzött.
Egyidejűleg a nemzeti valuta, a török líra is folyamatosan gyengül, ráadásul ugyancsak hosszú ideje. A lírát egy előző turbulens időszak után 2001-ben stabilizálták, a korábbi, teljesen elinflálódott pénzből levágtak hat számjegyet, az új líra árfolyama az euróhoz képest egy és kettő között ingadozott tíz éven át. Komolyabb gyengülés 2012-ben kezdődött: eddigre euróban mérve is magas lett a bérszínvonal. A gazdaság túlhevült, de nem jött a szükséges kiigazítás: nem egyensúlyozták ki a költségvetést és a fizetési mérleget.
Ilyen körülmények között nem sokat lehet tenni: a nagy túlköltekezést végső soron a kialakuló magas infláció és a gyorsuló árfolyamgyengülés által a vállalatok és a lakosság fizeti meg. A gazdaságpolitika nem változott, ráadásul a jegybank is egyre kevésbé folytathatott önálló monetáris politikát, így aztán felgyorsult a valutaleértékelődés. Az évtized közepén három líra volt egy euró, az évtized végén már hét, most viszont már több mint 17. A folyamat tehát gyorsult, és most, amikor az egész világot sújtják e kedvezőtlen hatások, végképp elszállt az infláció is: immár hetven százalék az adat.
Mindez mutatja, milyen veszélyekkel jár, ha kedvező időszakban, jó külső körülmények között elengedik a költségvetést és a fizetési mérleg hiányát. Értelemszerűen egy világgazdasági megrendülésnél, válságnál az ilyen gazdaság omlik össze elsőnek, és sokkal jobban megszenvedi a válságot, mint mások, és persze sokkal nehezebb később elérni a stabilitást.
Ennek olyan hosszú távú következménye van, mint a más országokhoz képesti leszakadás: míg tíz éve a nettó török átlagbér a románnal volt egy szinten és a magyartól is csak 20-25 százalékkal maradt el, most nagyjából a harmada a magyarországi adatnak.
A török infláció immár világszinten is a rekorderek között van: az ország előtt csak Venezuela, Szudán, Libanon és Szíria áll magasabb adatokkal, még az örökös hiperinflációval küzdő Argentína is hátrébb került a sorban.
(Magyar Nemzet)
