A húsz kitüntetett legtöbbje régóta a közélet része, számos kitüntetett pedig már nincs hivatalban. Az EP azzal mutatta ki deklasszálódását, hogy olyanokat tüntetett ki, mint a hatalmat választások nélkül bitorló ukrajnai diktátort, az ellenzékével erőszakosan leszámoló moldovai elnöknőt vagy az Európát migránsokkal elárasztó volt német kancellárnőt.
Az Európai Parlament Strasbourgban tartotta az újonnan létrehozott Európai Érdemrend első átadóünnepségét kedden. Angela Merkel volt német kancellár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kapták a legmagasabb fokú elismerést.
Az úgymond az európai integrációhoz és értékekhez jelentősen hozzájáruló személyek tiszteletére létrehozott kitüntetés első osztályába 20 díjazott került be a politika, a kultúra és a sport területéről. A „Kiváló tag” kategóriában Merkel, Zelenszkij és Lech Wałęsa alkot szimbolikus triót, amely úgymond összeköti a demokratikus ellenállást, az európai egységet és a politikai kitartást. Európa jelenleg több bizonytalansággal küzd: a nyugati imperializmus háborúja Oroszország ellen, a védelmi kiadások jelentős növelésére irányuló nyomás, a második, zavarokat okozó Trump-elnökség által kiváltott félelmek, valamint az egyre élesebb verseny Kínával.
A díjazottak közül 13-an személyesen vették át a kitüntetést. Alacsonyabb szintű kitüntetést kapott például a legfőbb vatikáni diplomata, Pietro Parolin, a moldovai elnök, Maia Sandu, valamint az Európai Központi Bank volt elnöke, Jean-Claude Trichet. Az összkép így inkább az európai múlt ünneplése lett, csekély kitekintéssel a jövőre. Az ifjúszocialistából kereszténydemokratává „érett” Angela Merkel volt az est leginkább várt vendége, ő beszédében nyíltan szóvá tette a különbséget az EU alapítását kísérő ígéretek – a béke, a gazdasági jólét és a demokrácia – és a jelenlegi helyzet között. „Őszintén szólva, ezektől az ígéretektől ma még nagyon messze vagyunk” – mondta, amire a képviselőktől csak félénk taps érkezett, miközben sokan közülük nyíltan vitatják politikai örökségét.
Akadtak optimistább hangvételű beszédek is, például Javier Solana volt uniós külügyi főképviselőé, aki arra emlékeztetett, amikor Európa a világ konfliktusaiban közvetítő szerepet vállalt, vagy Jerzy Buzek volt EP-elnök mosolygó vallomása, amelyben az EU-t „álomként” és „a képzelet játékaként” írta le. Ám szinte mindegyik felszólalás egy olyan múltbeli nagyságot idézett fel, amelyet a mai világban nehéz elképzelni.
A másfél órás ünnepség alatt Maia Sandu a demokráciadeficites és megosztott Moldovának az unióba való felvételét követelte, Olekszandra Matvijcsuk ukrán emberi jogi ügyvéd ugyanezért sírva könyörgött. Ahogy a ceremónia a régi szép időket felemlegető, egykori nagyságok baráti találkozójának hangulatában ért véget, az egyik távozó EP-képviselő az Euronewsnak így fogalmazott: „Számomra ezek a díjak öncélúak, és nincsenek kapcsolatban az egyszerű emberek érzéseivel.”
„Valószínűleg jövőre jobb arányban kellene vegyíteni a kitüntetetteket” – mondta egy parlamenti tisztségviselő, emlékeztetve arra, hogy a tagállami kormányok gyakran olyan honfitársaikat jelölték, akik kulcsszerepet játszottak országuk uniós csatlakozásában vagy az integráció elmélyítésében.
Az Európai Érdemrendet a Schuman-nyilatkozat 75. évfordulóján indították útjára – ezt tekintik az európai egység kezdetének – azzal a céllal, hogy „a bátorság és az inspiráció tetteit” ismerjék el, hogy más európaiak megismételhessék ezeket. A mai Európában ez inkább kívánságnak tűnik, mint biztosnak látszó ígéretnek.
