A Magyar Polgári Egyesület által létrehozott Polgári esték nevű rendezvénysorozat keretében mutatták be a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében Bánó Attila Gróf Tisza István, a vértanú című könyvét szeptember 20-án.
Március 1-jén már járt Váradon a szerző, akkor mutatták be ugyanott, ugyanezen keretek között Vitéz nagybányai Horthy Miklós, a hazafi című kötetét. Akkor a könyvet megjelentető Erdélyi Szalon Kiadó igazgatója, Kovács Attila Zoltán beszélgetett Bánó Attilával, ezúttal Nagy József Barna, az MPE Elnöke vezette fel a rendezvényt, bár a kiadóvezető is jelen volt, ugyanis az új kötetet is az Erdélyi Szalon adta ki.
Nagy a könyvbemutató helyszíne és a Tisza család közötti „kapcsolatokat” idézte fel elöljáróban, hiszen jelenleg a nagyvárad-olaszi református gyülekezet ebben a múzeumként is szolgáló előadóteremben tartja az istentiszteleteket templomának felújítása miatt. II. József 1781-es türelmi rendelete után az első hivatalos református istentiszteletet éppen a Lorántffy-központtól pár tíz méterre egykor álló Tisza-házban tartották 1784-ben. Ezt a patinás, reprezentatív, történelmi jelentőségű épületet 1939-ben bontották le, helyén ma a kommunista diktatúrában épült panelházak állnak. A nagybirtokos Tisza család számos jeles személyiséget, köztük két miniszterelnököt is adott a magyar nemzetnek, Tisza István édesapja, Tisza Kálmán volt a leghosszabb ideig, 15 évig hivatalban lévő magyar miniszterelnök. Az ő nevét viselte a tér is, ahol a Tisza-ház állott, ide szánták az 1902-ben bekövetkezett halála után a monumentális emlékművét, ami a világháború kitörése elodázott. A román hatalom beálltával már nem lehetett Szentgyörgyi István szoborkompozícióját Tisza Kálmán szülővárosában felállítani, ezért Berettyóújfaluban került felavatásra, ahol 1942-ig állt. Ekkor került át a Magyarországhoz visszatért Váradra, ám nem sokáig: az 1945-ös szovjet–román megszállás után a Groza-kormány felajánlotta az új Magyar Népköztársaságnak, hogy visszajuttatja Berettyóújfalunak az emlékművet, ám a magyar kormány nem tartott igényt rá…
Bánó Attila, a kötet szerzője néhány témát érintett csak a könyv tartalmából, így például a Nagyváradon kultfigurává vált Ady Endre viszonyulását Tisza Istvánhoz. Mint elmondta, Ady az elején még kedvezően írogatott Tisza Istvánról, de miután a miniszterelnöktől hiába kérte, hogy franciaországi tudósítóként állami fizetést kapjon ottani tartózkodása során, teljesen megváltozott a véleménye, és szabadkőművesként az egyik legádázabb ellensége lett a kormányfőnek. Károlyi Mihály és Tisza István kapcsolatával is bőven foglalkozik a kötet. A Tisza 1918. október 31-i meggyilkolásában részt vevő bolsevista csoport tagjai ellen perek sorozata folyt, többeket el is ítéltek, de a „vörös gróf”, Károlyi felelősségét nem vizsgálták. Bár a történészek szerint nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy Károlyi tudott volna a gyilkosságról, de Bánó Attila meglátása szerint akár tudhatott is, hiszen Károlyi Mihály is gyűlölte Tisza Istvánt. Ennek több oka is volt, köztük az is, hogy 1913. január elején egy 55 perces kardpárbajt vívtak. A duellumot Károlyi provokálta ki, de ő húzta a rövidebbet: több sebből vérezve deklarálták harcképtelennek a párbajsegédek.
A szerző szólt a fővárosi Tisza István-emlékmű hányattatott sorsáról is. Az emlékművet 1934-ben avatták fel Budapesten az Országház mellett, de 1945 tavaszán ismeretlen tettesek ledöntötték. A szoborcsoportot 2014-ben állították újra fel. Az avatóünnepségen Orbán Viktor miniszterelnök elmondta: „Az első tragédia Tisza István meggyilkolásával, míg a második a szobrának ledöntésével kezdődött. Mindez nemcsak azt mutatja, hogy a magyar történelem igazi formálói gyakran mártírokká válnak, hanem azt is, hogy van, akit nem elég egyszer megölni.”
Bánó Attila végül szólásra kérte a jelen lévő Tőkés László püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, aki megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. A könyvbemutatón szép számmal részt vevő érdeklődő közönség is számos kérdéssel, hozzászólással egészítette ki az elhangzottakat. Volt, aki Nagyszalontáról jött el az eseményre, hogy megossza ismereteit a református egyház nagy pártolóiról, a földbirtokosokról, a magyar ügyek támogatóiról, egyszóval a Tisza családról. Dénes László szerkesztő arra hívta fel a figyelmet az elhangzottak kapcsán, hogy a Tisza család nem a történelmi Erdélyben gyökerezik, hanem a Partiumban, ahol a 17. században tűnnek fel először, később ízig-vérig Bihar vármegyei illetőségűek. A Partium pedig nem a történelmi Erdély része, attól különálló terület, amely közigazgatásilag hol Erdélyhez, hol Magyarországhoz, hol a Habsburg Birodalomhoz tartozott, s Trianon után a legnagyobb része Romániához került. S bár a reprezentatív Tisza-kastély Geszten található, akárcsak a családi kripta, a két miniszterelnök egyike sem született ott: Tisza Kálmán Váradon, Tisza István Pesten jött a világra, és mindketten a fővárosban haltak meg.
A tartalmas könyvbemutató dedikálással ért véget.
