Elbocsátó csúf üzenetek címzettje

„Klaus Iohannis (…) ügyessége, amellyel belső pártellenfeleit legyőzte, ahogyan a PDL-vel alkudott, a gyorsaság, amellyel a dâmboviţai politikához alkalmazkodott, arra késztet bennünket, hogy azt gondoljuk, ha a helyzet megkívánja, rövidesen Johannisból Iohanescu lesz. A Crin Antonescu társaságában eltöltött rövid idő alatt a német elrománosodott, sőt elbalkániasodott.”

Dumitru Păcuraru, az Informaţia zilei című Szatmár megyei román nyelvű napilap jó tollú tulajdonos-főszerkesztője fogalmazott így lapjának 2014. augusztus 5-iki számában. Közel tíz évvel később bátran megállapíthatjuk: hiába iohanescusodott el, román részről Iohannis ma már elbocsátó csúf üzenetek címzettje, szidják, pocskondiázzák, sőt nagyon sokan az országos gondok legfőbb előidézőjének mondják. Azonban nem csupán az államalkotó nép tagjainak van okuk „szívrepesve” várni az elbalkániasodott szásztól (?) való megszabadulást. A romániai német és magyar kisebbséghez tartozók is csak örülhetnek annak, ha Szekrény (Dulap) úr mielőbb eltűnik a politikai színtérről. Előbbiek azért, mert botrányos működésével egész közösségükre rossz fényt vet, egyre kellemetlenebbé válik a számukra (is). Utóbbiak pedig nem csupán azért, mert Herr Iohannis tíz évi „országlása” idején egyetlen olyan alkalmat sem szalasztott el, amikor a magyarság kárára tett nyilatkozatokkal a román szélsőségesek táborába tartozók körében piros pontokat szerezhetett magának. Hanem a következők miatt is.

Klaus Werner Iohannis 2002 és 2013 között volt a Német Demokrata Fórum (NDF) országos elnöke. Egyik Fórum-elnök elődje, Paul Philippi 1998-ban Szatmár megyébe látogatott, amely alkalommal egyebek között a következőket nyilatkozta a szatmárnémeti magyar napilapnak: „Hogy fog alakulni a németség sorsa ebben a térségben? Ahogy a magyaroké. Ebben a térségben a német és a magyar sors szálai régóta összefonódtak, annyira, hogy talán szét sem lehetne választani őket. Gondolkodásunk és magatartásunk is nagyon hasonló. Sok a hasonló probléma is, amit meg kell oldanunk, s ha nem is közös, de nagyon hasonló a felelősség. (…) Mi, romániai németek, akarunk veletek, magyarokkal dolgozni. A többi rajtatok áll. Azt ne várjátok, hogy értetek vagy helyettetek fogunk dolgozni. Mindenki csinálja meg a magáét. Utána jöhet az együttműködés, közös problémáink rendezése – a hagyományos német–magyar barátság alapján.” („A német és a magyar sors szálai régóta összefonódtak”, Szatmári Friss Újság, 1998. augusztus 12.)

Így alakult a német és a magyar kisebbségek közötti viszony Philippi doktor Fórum-elnöksége idején, azaz 1992 és 1998 között. És nagyvonalakban ilyen maradt az 1998–2002-es időszakban is, amikor Eberhard Wolfgang Wittstock töltötte be ezt a tisztséget.

Azonban már kevéssel Klaus Werner Iohannis NDF-elnökké történt megválasztása után Johann Müller barátom, a Német Demokrata Fórum nagykárolyi szervezetének elnöke, azzal a hírrel jött haza egy Nagyszebenben megtartott gyűlésről, hogy gond van. Az új góré azt a parancsot adta ki, hogy a Német Demokrata Fórum az országban mindenhol álljon a Nemzeti Liberális Párt mellé, jelöltjeik ennek a politikai alakulatnak a listáin pályázzanak önkormányzati tisztségekre. És nem csak a szászoknak meg a bánáti sváboknak azt az „észrevételét” engedte el a füle mellett, hogy Romániában immár nem egypártrendszer, hanem többpártrendszer van – fogalmazott Johann Müller. Majd így folytatta: „Próbáltuk neki megmagyarázni, hogy mi, Szatmár megyei Fórum-vezetők akkor se járhatnánk el az általa szorgalmazott módon, ha akarnánk. De nem is akarunk, mégpedig azért, mert az itteni Fórum-tagok többsége magyar ajkú, és egyszerűen nem fogadnának szót nekünk, ha ilyesmire akarnánk rávenni őket. Azonban mondhattunk mi akármit, érvelhettünk neki akárhogy, az új góré hajthatatlan maradt!”

A dologból az lett, hogy a jelenlévők (az okosabb enged alapon) végül ráhagyták Herr Dulapra, amit országos parancsba adott, de hazatérve ki-ki azt tette közülük, amit jónak látott. A Szatmár megyeiek például – a Paul Philippi által megfogalmazott szellemben – továbbra is a magyarsággal vállaltak sorsközösséget…

Mindez még Klaus Werner Iohannis Fórum-elnöksége idején, vagyis Románia elnökévé való megválasztása előtt történt. Azért elevenítettem fel mégis, mert rá akartam mutatni: Dulap úr részünkről már akkoriban kiérdemelte, hogy mára elbocsátó csúf üzenetek címzettjévé váljon.

Boros Ernő

Total
0
Megosztás
Előző hír

Megjelent a VÁRAD idei első száma

Következő hír

Erdélyi csúcsteljesítmény

Related Posts
Total
0
Megosztás