Újraindulhat a kolozsvári Bánffy-palota restitúciós pere, miután olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek megkérdőjelezik a korábbi visszaszolgáltatás törvényességét – adta hírül az MTI.
A Kolozsvár főterén álló műemléképület nagyobb részét a bíróság egy Nicolae Roșca nevű szebeni román vállalkozó örököseinek szolgáltatta vissza 1999-ben, akik az utolsó tulajdonos, báró Bánffy Dénes (1901–1983) kézzel írott végrendelete és adománylevelei alapján kérték vissza a palota termeinek a háromnegyed részét. Állításuk szerint nevezett vállalkozó sokszor kisegítette az anyagi gondokkal küzdő bárót, aki a palota egy-egy lakosztályával törlesztette adósságait, és végrendeletében is a vállalkozóra hagyta vagyonát. A palotában működő Kolozsvári Művészeti Múzeum fenntartója, a Kolozs Megyei Tanács több elvesztett per után januárban hozott határozatot az épület felméréséről, hogy az így elkészítendő dokumentáció a visszaszolgáltatás alapjául szolgálhasson.
A művészeti múzeumot 2014 óta vezető Lucian Nastasă-Kovács történész az elmúlt időszakban olyan levéltári dokumentumokat talált, amelyek a restitúció törvénytelenségére utalnak. A romániai restitúciós törvény ugyanis a kommunista diktatúra idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatását írja elő, a levéltári adatok szerint azonban az ingatlan már korábban román állami tulajdonban volt.
Románia ugyanis az 1944. augusztus 23-i háborús átállását követően létrehozta az Ellenséges Vagyonokat Ellenőrző és Kezelő Pénztárat (CASBI). Ez ellenséges vagyonnak vélelmezte mindazon észak-erdélyi arisztokratáknak, üzletembereknek a vagyonát, akik 1944 szeptemberében nem tartózkodtak a visszafoglalt területeken. A történész felidézte: a palota háború előtti tulajdonosa, Bánffy Albert Bécsben halt meg, felesége, Montbach Sarolta és fia, Bánffy Dénes 1945 szeptemberében tértek vissza Kolozsvárra. 1946-ban próbálták visszaszerezni ingatlanjaikat arra hivatkozva, hogy nem a visszatérő román hatóságok elől menekültek külföldre, hanem gyógykezelésen voltak, de folyamodványukat nem fogadták el. Szovjetellenes magatartással vádolták őket, és vagyonuk továbbra is a CASBI felügyelete alatt maradt. Egy-egy apartmant kaptak a palotában, de 1949-ben ezekből is kilakoltatták őket.
Az igazgató nyomatékosította: mindig támogatta az illegálisan elvett javak visszaszolgáltatását, és ha már Bánffy Dénesnek nem volt leszármazottja, fontos lenne, hogy a Bánffy-palota a közösség szolgálatában maradjon. Ezért átadta a megyei tanácsnak a kutatásait összegző dossziét, amely alapján a restitúció felülvizsgálatát lehet kezdeményezni.
A palotát amúgy Bánffy György, Erdély gubernátora építtette 1773 és 1786 között Johann Eberhard Blaumann böblingeni származású építész és kőfaragó tervei alapján. A gubernátor a palotában fogadta 1817-ben az Erdélybe látogató I. Ferenc császárt és feleségét, Karolina Augusztát. Ferenc József császár és király 1852-ben és 1887-ben is vendégeskedett a palotában. A palota mai képe az 1960–1970-es évek helyreállításai során alakult ki. A Kolozsvári Művészeti Múzeumot az 1970-es évek elején költöztették belé.
