A 65 éves, Kibédről származó székely kertészmérnök, borász a Küküllő-menti bortermelés híres nagymestere volt. Szent Anna napjának hajnalán hunyt el.
Seprődi József több aranyérmes bor termelője volt, a rendszerváltás után – a legendás Csávossy György egyik tanítványaként és követőjeként – sokat tett azért, hogy az erdélyi szőlészet és bortermelés visszanyerje régi fényét.
Bajna György írta róla a Hargita Népében: „Már nem tudhatjuk meg, hogy megérte vagy sem a szélmalomharc, amit egész életében vívott vélt igazságai jegyében. Bort ellenben nem sokan tudtak olyan minőségben készíteni, mint ő. Ott minden esetben eltalálta a helyes arányokat. Szerelmese volt az isteni nedűnek. Népszerűsítése érdekében számos esetben ötletgazdaként tisztelhettük. A Seprődi József Borának Barátai például székelyudvarhelyi, korondi, dicsőszentmártoni és gyergyószentmiklósi hajlékokkal alakulhatott több mint másfél évtizede, amit a székelyudvarhelyi néhai Magyari Árpáddal kezdeményezve hoztak tető alá. Feledhetetlen borbarát-találkozók erősítették e négy vidék borszeretői között a kapcsolatot, a találkozók pedig igazi borünneppé magasztosultak, kitűnő prímásoknak és bandáiknak is köszönhetően. Minden negyedévre más-más hajlék szervezte meg a találkozót, az évet pedig a Szent Márton-napi borszentelés zárta unitárius, katolikus, református lelkészek igehirdetésével, minden alkalommal más-más dicsőszentmártoni templomban, hogy farsang kezdetén Gyergyószentmiklóson nyílhasson meg az újabb boros esztendő. E találkozókon Jóska tündökölt. Nemcsak a borról, de általános műveltségből is megcsillogtatva ismereteit. Lépésről lépésre vezette a társaságot a helyes pohárfogástól a koccintáson át, hogy a borkóstolás szabályait megtanulva jussanak el a borbírálatig. Mert megbecsült borbíró is volt nemcsak Romániában, borai pedig a Kárpát-medence különböző megmérettetésein vizsgáztak jelesre. De kezdeményezett ő kis-küküllőmenti borlovagrend-alapítást is… Ifjúkorában az elismert dicsőszentmártoni műkedvelő színjátszásban jeleskedett, aztán a nyolcvankilences változások után előbb az RMDSZ-ből, majd az MPP-ből ábrándult ki, hogy bírálhassa az SZNT szerinte langyos munkáját is. Izgága, vélt igaza okán kompromisszumra képtelen volt, akit nem lehetett rábeszélni a világhálón igen gyakran magának is ártó kommentálások abbahagyására. Nem tudta megállni, hogy csak azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért: a borral. Sokan tisztelték, becsülték, ellenlábasa nem kevés akadt. Harc az élet – tartotta.”
Temetésére július 28-án, pénteken 16 órakor kerül sor a sóvidéki Kibéden (Maros megye).
