Ez már régen nem migráció, hanem népességcsere

Deme Dánielnek, a Hungary Today angol nyelvű portál főszerkesztőjének írása drámai előképet vetít arról, hogy merrefelé tart Európa.

A napokban volt szerencsém Prágában beszélgetni Andrej Babis volt és valószínűleg leendő cseh miniszterelnökkel. A véleménycsere vége felé szóba került a migráció is, amit a cseh politikus ekkor csak röptében említett több más gondolat mellett. Nem vagyok abban a pozícióban, hogy a tömeges bevándorlás elleni küzdelem egyik legtapasztaltabb európai harcosával vitába szálljak, ne adj’ Isten kijavítsam bizonyos pontokban. De haladnunk kell a korral, és a megfelelő fogalomrendszerrel kell dolgoznunk, amely követi a jelenlegi európai fejleményeket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy védekezni tudjunk. A cseh politikusnak tehát felvetettem a következő kérdést: mi a különbség a tömeges bevándorlás és a lakosságcsere között?

Az első esetben ugyanis arról a jelenségről van szó, amikor egy jobb élet reményében vagy esetleg konfliktusból menekülve néptömegek mozdulnak meg a világ egy békésebb, gazdagabb térsége irányába. Ez egy spontán folyamat, amelyben az emberek a túlélési ösztöneiktől vezérelve kelnek egy hosszú, veszélyes útra. Azt viszont, hogy a spontán tömeges migráció korából áttértünk a populációcsere politikájához, akkor tudjuk meg szinte teljes biztonsággal, amikor valaki megpróbálja befogni a szánkat.

Ebbe a stádiumba már teljesen belefolytunk.

Nem csak hogy el akarják hallgattatni a tömeges migráció kritikusait, ezt még talán magyarázhatnánk azzal, hogy egyes politikusok a szőnyeg alá próbálják söpörni saját hibáik következményeit. Amikor viszont kritikus újságírók ellen indítanak lejárató kampányt, emberek ezreit űzik el munkahelyükről, mert nem hajlandók meghajolni az üzleti radikális diverzitás ideológiájának, amikor dollármilliókkal bevándorlásellenes kormányokat buktatnak meg, biztosra vehetjük, hogy itt nem egyszerűen tömeges bevándorlásról van szó, hanem szervezett, ránk erőltetett népességcseréről.

Renaud Camus francia filozófus a kilencvenes években fogalmazta meg a le grand replacement (a nagy csere) elméletét, amely először mutatott rá az Európát tönkretevő migrációs folyamatok valódi jellegére. Ezt az elméletet viszont a radikális baloldalnak az utolsó húsz évben sikerült a nagy szélsőjobboldali összeesküvés-elméletek szemétdombjára száműzni. Ennek említése ma Nyugaton gyakorlatilag automatikus munkahelyvesztéssel, társadalmi és professzionális kiközösítéssel jár. A lakosságcsere fogalma olyannyira kézenfekvő meghatározása annak, ami Nyugat-Európában zajlik mindenki szeme láttára – például a franciák 67 százaléka hisz ebben –, hogy rendkívül agresszív és kompromisszumot nem ismerő szankciókat kellett bevezetni azok ellen, akik ezt hangoztatni merték.

A XXI. század konzervatív-nemzeti politika fogalomtárában sem volt mindeddig lehetséges népességcseréről beszélni, ez gyakorlatilag azonnali szélsőjobboldali extrémista megbélyegzéssel járt. Ezt az öncenzúrát viszont tovább már nem engedhetjük meg magunknak. A német kormány által pénzelt embercsempészhajók, az immár nyíltan keresztényellenes politika, a fehéreket megbélyegző és bűnös fajként beállító álfilozófiák, a történelmünket és a hőseinket eltörlő politikai fundamentalizmus mind ezt a célt szolgálják. És nem véletlen a genderideológiák vagy a globális közösségről szóló utópiák erőszakos ránk erőltetése sem: a család és a nemzet az az értékközösség és erkölcsi támpont, amellyel a leghatékonyabban és legsikeresebben tudunk védekezni a populációcsere haszonélvezői ellen.

Ez már régen nem spontán migráció vagy népvándorlás. Ez a nyugati civilizáció szervezett, erőszakos tönkretétele, a nemzetek megszüntetése. Az Európát ellepő iszlamista terrorizmust éltető óriási tömegek mutatják, mi veszi át ennek helyét. Ne legyenek senkinek illúziói: ha az ő akaratuk érvényesül, akkor vagy olyanok leszünk, mint ezek, vagy nem leszünk.

Ezért is sürgősen be kell vezetni a konzervatív nemzeti politika szótárába a népességcsere fogalmát, és ezt szemrebbenés nélkül, mindenféle habozás mellőzésével kell jó hangosan hangoztatnunk. Az embereknek tudniuk kell, mi történik, érteniük kell annak következményeit, ha nem állnak aktívan ellen a diverzitásról, multikulturalizmusról szóló maszlagnak.

Az európai és az amerikai elitnek kicsúszott a kezéből az a kulturális kísérlet, amit ostobaságból, arroganciából és narcizmusból indítottak el. A mérsékeltebbje ma már csak passzív szemlélője annak a lavinának, amit elindítottak, a korruptabbja viszont továbbra is aktív résztvevője. Nézzünk csak végig a kisgyermekeket élve elégető, idős embereket lemészárló terrorszervezetet ünneplő hatalmas tömegekre az európai fővárosokban! Az új telepesek fellázadtak a befogadóik ellen, fokozatosan veszik át az uralmat az erkölcsileg csődöt mondott liberális társadalmak felett.

A magyar politikának tehát minden fórumon újra élen kell járnia abban, hogy az ezért felelősek ne takaródzhassanak továbbra is a spontán migráció fogalmával. Nekünk kell megadni az alaphangot, hogy nyugati nemzeti erők, mint sok más kérdésben ezelőtt, a magyarok példáján felbátorodva elinduljanak ezen az úton.

(Forrás: Magyar Nemzet)

 

Total
0
Megosztás
Előző hír

Az RMDSZ már nyakig van a… kampányban

Következő hír

Állítólag magyar nemzetiségű aradi férfi esett el Ukrajnában

Related Posts
Total
0
Megosztás