Romániában mindenki, aki valaha kapcsolatba került a mezőgazdasággal, visszaszolgáltatás, öröklés vagy vásárlás útján földterülethez jutott, tisztában van azzal, mennyire átláthatatlanok a tulajdonviszonyok, mennyire kuszák a vonatkozó jogszabályok, mennyi a kiskapu, hány legalább is a törvényesség mezsgyéjén ingadozó ügylet zajlott és zajlik mai napig, melyekben mind magánszemélyek (főleg a helyi és országos politika szereplői), mind pedig az érintett önkormányzatok nyakig benne vannak.
Nincs ez másképpen a Bihar megyei Paptamásiban sem, ahol nemrég egy meglehetősen érdekes önkormányzati határozat született egy eddig nem telekkönyvezett, 232 560 négyzetméter nagyságú területnek a község magántulajdonába vételéről.
A főút közelében fekvő, szóban forgó terület az elmúlt évtizedekben legelőként szolgált, régebben mocsaras terület lévén, megművelésre soha nem volt igazán alkalmas, a helybéliek ma is Láp néven ismerik. Paptamási RMDSZ-vezetésű önkormányzatának 2022. június 24-i határozata értelmében a terület nem csupán a község magántulajdonába kerül, de terméketlen („neproductiv”) jelző alatt is szerepel, ilyen módon kerül telekkönyvezésre. A döntés több szempontból is aggályos, így Vass Ottó helybéli polgár közérdekű adatigényléssel fordult az önkormányzathoz, valamint a prefektúra és a környezetvédelmi hivatal illetékeseit is megkereste az ügyben.
Beadványaiban több észrevételt is megfogalmazva többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a szóban forgó terület Natura 2000-es környezetvédelmi besorolás alatt áll, vagyis tilos megváltoztatni használati/művelési módját, és csak a jogszabályok által felsorolt, meghatározott célú tevékenységek folytathatók rajta. A terület több védett állatfaj életteréül is szolgál, így bármilyen változás ezeket is veszélyezteti.
Azt hozzá kell tenni a történethez, hogy a községben kósza hírek terjengenek arról, hogy a területen valakik kavicsbányát szeretnének nyitni. Hogy mi a valóságalapja a híresztelésnek, nem tudni, annyi tény, hogy Vass Ottó írásos beadványában nem erre hivatkozik, hanem a prefektúra figyelmét arra hívja fel, hogy az önkormányzat döntése több okból is érthetetlen és aggályos. Egyfelől a terület mindeddig legelőként szolgált, de ha átminősítik, tovább nehezítik az állattartó gazdák helyzetét, akiknek így is a szükségesnél jóval kevesebb legelőterület áll rendelkezésre jószágaik ellátására. Másfelől a kommunista rezsim idején elbitorolt földterületek visszaszolgáltatásának helyzete sem rendeződött a községben, többen mai napig nem kapták vissza a nekik járó nagyságú földterületet, 32 évvel a diktatúra bukása után sem! Ilyen helyzetben egy homályos célú, félig-meddig titokban tartott telekkönyvezés aggályokat vet fel, nem beszélve arról, hogy sérül a helyi lakosok abbéli joga, miszerint választott vezetőik döntéseinek okát, célját és értelmét átláthassák.
A kormánybiztosi hivatal a maga részéről átiratban utasította Paptamási önkormányzatát, hogy vizsgálja felül saját döntését, és figyelembe véve Vass Ottó észrevételeit, adjon megalapozott választ a panaszosnak. Az önkormányzat ennek akként „tett eleget”, hogy egy semmitmondó levélben tudatta: részükről minden törvényesen zajlott, a szóban forgó területre pedig nem érkezett visszaigénylési kérelem (ez furcsa is lett volna egy valamikori mocsár esetében, melynek területén soha senki nem termelt semmit). A környezetvédelmi ügynökség pedig válaszában részletesen tudatta, milyen tevékenységek folytathatók és melyek tiltottak a Natura 2000-es védelem alatt álló területek esetében. Az eljárás tipikusnak mondható, minden hatóság mossa kezeit, meghatározott hatásköre mögé bújva tovább passzolja a „döglött macskát”, a közösség javát kereső magánszemély pedig keresheti igazát a sok sóhivatal között.
Ami biztos, az önkormányzat eljárásának pontos célja nem világos azoknak sem, akik a döntéshozatalban részt vettek, a titkolózás pedig még olyanoknak is szemet szúrt, akik egyébként általában nem foglalkoznak közügyekkel. Információink szerint az ügyet Vass Ottó minden törvényes lehetőség kimerítésével végig szeretné vinni. A fejleményekre – amennyiben azok lesznek – visszatérünk.
Barta Béla
