A modern tárogató idén 125 éves, az évforduló miatt szeretné ezt a hungarikumnak tekintett hangszert koncertekkel, illetve iskolai előadásokkal népszerűsíteni Erdő Zoltán tárogatóművész.
Erdő egy oktatási programtervezetet is kidolgozott, amelynek célja, hogy minél több iskolában tudja bemutatni a tárogatót, amelyet – bár világszerte ismert –, az általános iskolai énekkönyvek csak pár sorban említenek. A művész Nemzeti Tárogató Intézet létrehozását is kezdeményezte, amely elsősorban a hangszer népszerűsítésével, illetve oktatásával foglalkozna.
Úgy fogalmazott: „most olyan időket élünk, ahol büszkének kellene rá lenni, hogy van egy nemzeti hangszerünk, amelyet az egész világon magyar hangszerként ismernek”. Beszélt arról is, hogy az oroszoknak a balalajka, az örményeknek pedig a duduk a nemzeti hangszerük, és ha az emberek meglátnak egy skót szoknyában játszó dudást, szintén el tudják helyezni egy képzeletbeli térképen. 2014-ben a „tárogató népzenei hangszert” hungarikummá minősítette a Hungarikum Bizottság.
Erdő Zoltánt a minap Erdélyi Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. A művész azt nyilatkozta, nagyon örült a díjnak, amelyet bátorításnak érez további munkájához.
Tárogató néven két különböző magyar vonatkozású nádnyelves fúvós hangszer ismeretes. A 17-18. században egy kettős nádnyelves hangszert, a töröksípot hívták így, majd a 19. század végétől egy új, egynyelvű nádsíppal működő, kónikus furatú hangszer neve lett.
A tárogató történeti változata, a töröksíp legnépszerűbb a Rákóczi-szabadságharc idején volt, amikor hadi sípként is funkcionált és a szórakoztatást is szolgálta. Az újkori, modern tárogató megalkotása e hangszer történelmi emlékezetének felelevenítését célozta, de előképével nem mutat közelebbi hangszertani rokonságot. A történeti tárogatótól való megkülönböztetésül a modern hangszert reformtárogatónak is hívják, szinte egyszerre alkotta meg és próbálta szabadalmaztatni Stowasser János és Schunda Vencel József 1897 szeptemberében. Hangszerük a 20. század során a falusi nép körében népi hangszerként terjedt el, általában tárogató néven ismert. Nemcsak a magyarok, de erdélyi románok, délszlávok is népi hangszerükként tartják számon.
A kommunisták a hangszert nem tiltották, megtűrték, de nem támogatták. Burka Sándor cigánymuzsikus volt az egyetlen olyan, aki a tárogatójával a Kádár-rendszerben lemezeket készített. Ő is klarinétosként kezdte, a Magyar Rádió 1950-ben megalakult népi zenekarának a tagjaként láthatott neki a tárogató népszerűsítéséhez. Ma közel száz kiváló elóadója van a magyar tárogatómuzsikának, köztük Csajághy György, Vesztergám Miklós, Nagy Csaba, Fehér László, Lugosi Tibor, Kiss Gy. László, a csíki Dajka Mihály és mások.
