Míg pár évtizede még a bőséges hónak, a hetekig-hónapokig tartó igazi télnek örülhettek kicsik és nagyok, ma már egyre kevesebb az igazi téli időjárást hozó napok száma, hiába mutat decembert vagy éppen januárt a naptár.
Talán a szürkeséget, latyakot kompenzálandó egyre divatosabbak a különböző karácsonyi fényfüzérek, utcai díszek, csillogó-villogó kütyük, amelyeket jellemzően házakra, kerítésekre aggatnak, esténként pedig több-kevesebb sikerrel megidézik az egykor volt telek hangulatát. Az ízléses, valóban jól mutató díszek és dekorációk mellett „természetesen” az otrombán giccses, csilivili, agresszív fényszennyezéssel felérő, inkább riasztó, mint ünnepi hangulatot keltő „díszek” sem maradhatnak el, így városon és vidéken egyaránt furcsán keveredik a kétféle élmény, hiszen használatukat a jó ízlésen (vagy annak hiányán) kívül nem szabályozza senki és semmi.
A látványpolitizálásra amúgy is hajlamos érmelléki önkormányzatok persze nem maradhattak ki ebből a sorból sem, és ha valaki Nagyváradról mondjuk Szatmárnémeti felé tartva este utazik, találkozhat mindennel, ami ezen a téren elképzelhető. A kevesebb néha több elve itt is igaz, ritka kivételektől eltekintve kevés a valóban decens, ízléses díszkivilágítás, annál inkább tombol a giccs és a közönségesség. A bóvli. Persze ezzel a kijelentéssel lehet vitatkozni, hiszen manapság már lazább megítélés alá esik a nyugatmajmoló szépség fogalma, de hogy egy ilyen fényorgia, illetve a vele járó egyéb díszek nem olcsók, az biztosra vehető.
A Bihoreanul.ro utánajárt, hogy egyes bihari önkormányzatok mennyit is költöttek ilyesmire, és eléggé érdekes adatok derültek ki. A legtöbbet, konkrétan 130 ezer lejt a Berettyó-parti kisváros, Margitta önkormányzata költötte el ilyen célra, de a második helyen mindjárt egy magyar község található, Paptamási, amely százezer százezer lejt pocsékolt el sajátosan értelmezett díszekre. Ebből vásároltak többek között egy négy rénszarvas által húzott életnagyságú szánt, valamint egy riasztó kinézetű, túldimenzionált pingvint, nyilván a községháza elé. A megfontoltnak nem nevezhető döntéssel a község saját bevételeinek (nagyjából 1,2 millió lej) csaknem tíz százalékát dobták ki az ablakon, jóval többet, mint például a tízszer annyi saját bevétellel rendelkező Nagyszalonta, és csaknem négyszer annyit, mint Élesd önkormányzata. Bihar megyében egyébként az utóbbi hónapokban huszonkét önkormányzat vásárolt hasonló látványelemeket, összesen 772 ezer lej értékben. Miközben az önkormányzatok zöme a bukaresti kormánynál kuncsorog az alkalmazottak számára fizetésért, prémiumért…
A paptamásiak pingvin és rénszarvasok helyett nyilván jobban örültek volna valami értékállóbb és főleg értelmesebb költekezésnek, amiből nem csak pár hétig tartó szemfényvesztésre futja. Százezer lejből (húszezer euróból) ki lehetett volna találni valamit, vagy ha nem volt ötlet, talán meg kellett volna kérdezni a lakosokat, ki tudja, hátha akadt volna épkézláb elképzelés…
K. SZ. I.
