Egy azóta méltatlanul nagy nyilvánosságot kapott terjedelmes interjú jelent meg a Kolozsváron szerkesztett Krónikában bizonyos Kollai Istvánnal, aki a magyar kormányt képviselte a Kolozsvári Magyar Napokon úgy, hogy pozíciója szerint valójában csak az új hatalmi struktúra harmadik-negyedik vonalába tartozik.
A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárként Kollai úgymond a határon túli magyarokért „felel” a hírhedt Tarr Zoltán vezette Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumban, a teljesen ismeretlen Heidl György államtitkár (egy „esztéta”) irányítása alatt.
A történésznek és közgazdásznak mondott 46 éves, budapesti Kollai István korábban a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója volt, aki balliberális, globalista kötődésű értelmiségiként is jórészt az Orbán-kormányok idején és azoknak köszönhetően építgethette karrierjét, hogy mára a TSZ-párt zászlaja alatt bírálja és ócsárolja az előző nemzeti-polgári államvezetést, például az említett kolozsvári interjúban is. Ő is a Fidesz köpönyege alól kiugrott „rendszerváltó”, akárcsak Magyar Péter kormányfő vagy Orbán Anita külügyminiszter.
Az ominózus interjúban az erdélyi autonómiatörekvésekről, a kisebbségi és nyelvi jogok érvényesítéséről, a román társadalomban erősödő szélsőségekről és az új magyar–magyar párbeszéd formáiról kérdezték a magyarországi politikust, de válaszai semmitmondóak, közhelyesek, „diplomatikusok” voltak. Ő is csak az „átadás-átvétel” és az „átvilágítás” fázisában téblábol egyelőre a TSZ-kormány környékén.
Kollai is megpróbálta kioktatni a határon túliakat, akárcsak a fentebb említett közvetlen főnökei, azt fejtegetve, mennyire fontos, hogy Erdélyben is megértsék, mi történt Magyarországon a kormányváltással. Mivel az erdélyiek eléggé korlátoltak és dezinformáltak ahhoz, hogy lássák, értsék, felfogják a „TiSza-áradást”. Az újdonsült felelős államtitkár szerint nem azt történt, hogy egy „nemzeti” kormány helyett érkezett egy „nem nemzeti” kormány Magyarországon. „Volt egy magát nemzetinek nevező időszak, amely valóban a nemzeti emancipációt tűzte ki célul, de mi úgy érezzük, ez a projekt végül nem sikerült.” A továbbiakban a tiszás kampány jól ismert, prolihergelő lózungjait hangoztatta.
Egyetlen kérdést és választ érdemes idézni az ominózus interjúból. „Említette, hogy a szomszédos országok társadalmai is változnak, és hol javul, hol romlik a kisebbségek helyzete. Romániában most milyen folyamatokat lát?” – hangzott a riporteri kérdés.
Kollai válasza erre ez volt: „Romániában egy nagyon sajátos és sajnos inkább ijesztő folyamat játszódik le. Úgy látom, a közép-európai társadalmak bizonyos értelemben belefáradtak a folyamatos felzárkózásba, abba a ’robotolásba’, amit a felzárkózás jelentett. Ennek szerintem mély mentális okai is vannak. Nem feltétlenül csak az egyéni életszínvonallal kapcsolatos problémák magyarázzák, hogy Közép-Európában ennyire felerősödnek a szélsőségek, hanem bizonyos mentális egyensúlyok is megbomlottak. Sokszor a középosztályok is belefáradnak a felzárkózási projektbe. Még ha egyéni szinten sikerült is előrébb jutniuk, úgy érezhetik, hogy ennek túl nagy ára volt a munka és a magánélet egyensúlyának felborulása, illetve a helyi életperspektívák gyengülése. Felmerül például a kérdés: vajon a gyermekem itt fog-e élni, itt tervezi-e a jövőjét? Ezt nevezhetjük egyfajta társadalmi vagy felzárkózási fáradtságnak. Mintha valaki felérne a létra tetejére, de közben annyira elfáradna, hogy az egésztől elmegy a kedve. Ez azért veszélyes, mert az elégedetlenség könnyen a kisebbségeken csapódhat le, és előkerülhetnek régi bűnbakképző reflexek Romániában vagy Szlovákiában. Szlovákiában is látjuk a szélsőséges tendenciák erősödését, ugyanakkor ott azt is tapasztaljuk, hogy a jogállami eredményeket védeni kívánó politikai szereplők emiatt elkezdtek együttműködni egymással. Romániában ezt az összekovácsoló erőt egyelőre gyengébbnek látom. A jogállamot védő szereplők nehezebben találják meg egymáshoz az utat. Úgy gondolom, az erdélyi magyar politika ebben jól szerepel, amikor következetesen képviseli az európai uniós és általában az integrációs eredményeket, de ez önmagában kevés. A román pártok ezen a területen egyelőre kudarcot vallottak.”
