Megújul az emlékhely, amely egybeforrt Petőfi Sándor nevével címmel tudósított a Székelyhon.ro portál a tegnapi fehéregyházi évfordulós eseményekről. Kiderült: felújítják és kibővítik a fehéregyházi Petőfi-emlékhelyet, az új épület alapkövét vasárnap délben tették le ünnepélyes keretek között a Petőfi-múzeumkertben. A felújítási és korszerűsítési munkálatok összértéke 6,4 millió lej, a forrásokat a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap mellett Maros Megye Tanácsa és a Maros Megyei Múzeum közösen biztosítják.
A fehéregyházi csata és Petőfi Sándor (feltételezett) halálának 175. évfordulója alkalmával rendezett megemlékezést fúvószenekar előadásában a román és magyar himnuszokkal nyitották meg a fehéregyházi (rom. Albești, jud. Mureș) Petőfi-emlékhely múzeumkertjében. Ezt megelőzően azonban az ettől pár kilométerre, a településtől keletre lévő Ispán-kútnál is koszorúztak, ahol a költőt állítólag utoljára látták élve 1849. július 31-én. Így fejezte ki a közösség tiszteletét és háláját a hősök előtt, akik életüket vesztették a történelmi fehéregyházi csatában.
Ezt követően helyezték el a kegyelet koszorúit bent a faluban, a turulmadaras obeliszknél az erdélyi és magyarországi küldöttségek képviselői. Itt hangzottak el különböző elöljárói beszédek, a szokásos közhelyek pufogtatásával.
Török Petra, a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója kitért arra, hogy a szabadságharc bukása után évekig reménykedett a nemzet egy része, hogy Petőfi Sándor él és visszatér, a nemzet másik része a költő sírjának pedig azon munkálkodott, hogy legyen egy hely, ahol leróhatják kegyeletüket tisztelői. Ez az igény hozta létre 1898-ban az első fehéregyházi emlékházat, amely azóta többször is megújult. 1998-ban az itteni igen szerény közgyűjtemény gondozását a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vette át, és egy évvel később a rendelkezésükre álló anyagból a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával alakítottak ki kiállítást.
Hermann Róbert, Széchenyi-díjas hadtörténész a fehéregyházi csata részleteiről mesélt a jelenlévőknek. Mint hangsúlyozta: a magyar történetírás erőszakos halált halt személyei közül Petőfi halálának körülményei a legjobban feltártak, és mégis azt mondhatjuk, hogy nagyjából ugyanott toporgunk, mint az 1860-as években, amikor Pákh Albert felhívást tett közzé a Vasárnapi újságban, hogy hátha valaki tud valamit Petőfi utolsó óráiról. Ahogy telik az idő, egyre kevesebb esély van arra, hogy ennél többet megtudjunk, csak annyit tudunk, hogy valahol Héjjasfalva és Fehéregyháza között került bele az üldözők gyűrűjébe, és ott halt hősi halált – tette hozzá a történész. Ő is azok közzé tartozik eszerint, akik tagadják a költő szibériai fogságát és az ottani 1856-os vagy ’57-es végzetét.
Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját és a megyei tanács elnökét kérte fel arra, hogy jelképesen helyezzék el az új múzeum alapkövét, ezzel jelezve egy korszakhatárt a fehéregyházi Petőfi-múzeum fejlődésében. A Petőfi 200 emlékév keretében zajló projekt által újítják fel és bővítik ki a régi emlékházat, és építik meg az új épületet, amely modern kiállítótérként funkcionál majd, a kettőt pedig egy üvegfolyosóval kapcsolják össze. Megújul a múzeumkert is, pihenőhelyekkel, sétányokkal válik igazán az emlékezés helyévé a tömegsírok fölötti kert, valamint az emlékművet is felújítják.
A Maros Megyei Múzeum igazgatója szintén tegnap jelentett a sajtónak, hogy meghatározták az 1849. július 30-31-én lezajlott segesvári csata pontos helyszínét. „Fémdetektoros non-destruktív régészeti kutatást végeztünk, és sikerült megállapítanunk a csata pontos helyszínét, hogy hol álltak a magyarok és az oroszok az 1849. július 30-i és 31-i ütközetben. Nagyon sok új információnk van a csatáról, és tárgyakat is találtunk, amelyek láthatók lesznek a fehéregyházi Petőfi Sándor Emlékmúzeum jövendőbeli szárnyának új tárlatában.”
A szakember elmondása szerint mintegy 400 ágyúgolyót találtak, valamint egyéb magyar és orosz hadi felszerelést. A ballisztikai számítások eredményeként sikerült azonosítani a csata fő helyszínét. „Világosabbá vált Bem merész hadművelete, amivel oldalba támadta és megzavarta a jól felszerelt, háromszoros számbeli fölényben levő orosz sereget. Valós vonatkoztatási pontok segítségével sikerült rekonstruálni a csata menetét, s tisztázni olyan történéseket, melyeket korábban csak egymásnak ellentmondó visszemlékezésekből ismertünk.”
A fehéregyházi csatatér feltárására 2018 és 2019 során a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Maros Megyei Múzeum és a Román Hadtörténeti Múzeum közös projektje keretében került sor. A feltárás közvetlen célja annak a területnek a régészeti tehermentesítése volt, amelyen a fehéregyházi Petőfi Sándor Emlékmúzeum új szárnya fog felépülni. A Bem József vezette honvédek, illetve Alexander von Lüders cári orosz és Eduard Clam-Gallas császári osztrák tábornokok csapatai között zajló segesvári csatában tűnt el Petőfi Sándor. Holtteste sosem került elő, a hivatalos magyar történetírás szerint egy máig azonosítatlan tömegsírba került, de egyesek tudni vélik, hogy a székelykeresztúri, ún. timafalvi temetőben nyugszik, mások szerint a Bajkál-tó melletti Barguzinban exhumálta 1989 nyarán a Megamorv Petőfi Bizottság a maradványait, majd 2015. július 17-én újratemették a Fiumei úti sírkertben.
