A partiumi Nagykárolyból kitelepült tudóst korábban a Román Akadémia is díjazta. Karácsonyi Károly a mai napig nem szakadt el a szülőföldjétől.
A Szegedi Tudományegyetem Biológia Intézete és a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete szervezésében 2026. február 5–7. között a Szegedi Tudományegyetem Biológia Intézetének főépületében megrendezték a XV. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című tudományos konferenciát, amelyet a szakemberek a magyarországi „botanikai és természetvédelmi kutatások egyik legfontosabb fórumaként” tartanak számon.
Teszik ezt azért, mert „átfogó képet ad a legújabb kárpát-medencei florisztikai, taxonómiai, vegetációtani, ökológiai, természetvédelmi és etnobotanikai eredményekről, valamint lehetőséget biztosít a kutatók közötti kötetlen szakmai eszmecserére.” Ennek az 1997 óta lebonyolításra kerülő rendezvénysorozatnak a keretében kétévente három szerzőt a Magyar Tudományos Akadémia Boros Ádám-díjával tüntetnek ki. Idén ezt a díjat két magyarországi és egy nagykárolyi-németországi tudós, Karácsonyi Károly kapta meg.
Az 1998-ban Nagykárolyból Németországba települt, de gyakran hazalátogató természettudós által most elnyert kitüntetésen a következő szöveg olvasható: „A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége által a Biológiai Tudományok Osztálya kezdeményezésére a hazai és a Kárpát-medencei flórát és vegetációt kutató botanikusok elismerésére alapított Boros Ádám-díjat a 2026-os évben a Kuratórium Karácsonyi Károly részére adományozza több évtizedes erdélyi botanikai tevékenységéért, amelynek során feltárta Románia nyugati-síkságának növényzetét és gombavilágát, több fajt elsőként gyűjtött a Kárpát-medencéből, köztük Európára is újként mutatva ki a Sida spinosa fajt, valamint nagykárolyi múzeumi és arborétumi munkájáért. Szeged, 2026. február 6., Farkas Edit, a Kuratórium elnöke”
Más szóval Karácsonyi Károly a Magyar Tudományos Akadémiától nemrég életmű-díjat kapott, olyan kitüntetést, amelyet egész munkásságával érdemelt ki. Az immár 38 éve Németországban élő, magyar ajkú természettudóst korábban (1997-ben) a Román Akadémia is díjazta, mégpedig román nyelven írott Flora şi vegetaţia judeţului Satu Mare (azaz Szatmár megye flórája és vegetációja) című, a Szatmári Múzeum kiadásában 1995-ben nyomdafestéket látott első könyvéért. Időközben magyar, illetve román nyelven még 22 könyve jelent meg, valamennyi Romániában. Nemzetközi konferenciákon vett részt, egyebek között (részben fordítók révén) angol, német, és francia nyelven is közölt tanulmányokat. Karácsonyi Károly tevékenységének köszönhetően Nagykároly előkelő helyre került a világ természettudományos térképén, elsősorban annak egyenes következményeként, hogy 1969 ás 1988 között, amíg ebben a partiumi kisvárosban muzeológusként dolgozott, egymagában 23 ezer herbáriumi lapot számláló, ma már nemzetközi szinten is ismert és elismert növénygyűjteményt állított össze. Európa és a világ különböző országaiban (pl. Kanada, Egyiptom, Tajvan, Kolumbia, Ausztrália stb.) tevékenykedő szakemberek dolgozataiban gyakran feltűnik a következő megfogalmazás: „muzeul orăşenesc Carei”.
A szóban forgó szerzők olyan híres városok intézményei gyűjteményeinek a „társaságában” hivatkoznak a nagykárolyi múzeum herbáriumára, mint például Edmonton, Washington, London stb. Feltételezhetően mindezeket szem előtt tartották a Magyar Tudományok Akadémia-díját Karácsonyi Károlynak ítélő kuratórium tudós tagjai is.
Boros Ernő
