Néhai Csiha Kálmán református püspök nevét vette fel vasárnap a kézdivásárhelyi Református Kollégium. Az oktatási intézmény ünnepségén leleplezték a névadó mellszobrát, Vetró András szobrászművész alkotását az iskola udvarán – adta hírül a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap.
Az ünnepség a zsúfolásig megtelt református templomban 11 órakor istentisztelettel kezdődött, a híveken kívül az iskola diákjai, helyi és külhoni politikusok, iskolaigazgatók, a történelmi egyházak és a tanfelügyelőség, valamint a pedagógusszövetség képviselői is jelen voltak, akárcsak az egykori püspök hozzátartozói, így lánya, Csiha Emese és annak férje, Nagy Attila költő.
Az istentiszteletet Balogh Zoltán kézdi-orbaiszéki református esperes kezdte meg, igét Kató Béla református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett, aki Sion építésével példálózott, hangsúlyozva a templomok fontosságát, az oktatási intézményeinkre való odafigyelést.
Az istentisztelet végén beszédek sorozata következett. Dávid Sándor, az RMDSZ helyi elnöke Fejér László Ödön szenátor köszöntő szavait tolmácsolta, míg Bálint József, a templom felújítását végző megyeszékhelyi építkezési vállalkozás vezetője vetített képes előadással mutatta be, hogy milyen kihívásokkal szembesültek Erdély legnagyobb református templomának főjavítása során, illetve miként zajlott az óvoda felújítása.
Az eseményen Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja, Lukács Bence Ákos mellett Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője is jelen volt. Hangsúlyozta: vasárnap az erdélyi református világ tekintete Kézdivásárhelyre szegeződött, arra a többszörös ünnepre, amely egyszerre ölelte át a templomot, az iskolát, az elődök előtti tisztelgést és a jövő nemzedékre való odafigyelést. „A város, a közösség nagy ünnepe ez. Természetesen most is, mint erdélyi létünk minden pillanatában minden mindennel összefügg. Azt már tudtuk, hogy a templom és az iskola elválaszthatatlan egységet alkot. Ezen egységnek ma különös jelentősége is van, mert a hely a református egyház keleti végvára, s keleti végvárnak számít a felekezeti oktatás is. Nem véletlen nevezte Kézdivásárhelyt Orbán Balázs a protestantizmus utolsó bástyájának. Itt, tehát a végeken ma megújult templomot, megújult óvodát, kibővített iskolát, tornatermet adunk át az utánunk következő nemzedékeknek. Megőrzésre és megerősödésre, gyarapodásra és hitbéli kiteljesedésre. Mert aki templomot épít, az iskolát is épít, közösséget és közösségi intézményt épít. Közösségeink intézményeink által a lehető legbiztonságosabb helyre kerülnek, egyházaink kebelébe” – mondotta Brendus Réka.
A templomi ünnepség végén Beder Imre lelkész köszönte meg mindazoknak a segítségét, akik a jelentős munkálathoz hozzájárultak, üdvözölte a szép számú meghívottat, majd Farkas Ferenc, a Csiha Kálmán Református Kollégium igazgatója és az iskola növendékei megajándékozták a vendégeket. Nemzeti imáink eléneklését követően az istentisztelet résztvevői megtekintették az egyházpalota szomszédságában lévő, példásan felújított óvodát, ott Szilveszter Szabolcs alpolgármester mondott beszédet, az óvodások pedig ünnepi műsort mutattak be.
Az esemény az iskola udvarán folytatódott, ahol Farkas Ferenc iskolaigazgató ismertette az általa vezetett intézmény eddigi történetét, ezt követően felszólalt Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő, Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Szentgyörgyi Zsombor tiszteletes. Csiha Kálmán életútját Ruszka Sándor református lelkész ismertette, az eseményen pedig alkalomhoz illő műsort adtak elő az iskola diákjai, akik az ünnepség templomi részén is közreműködtek.
Az udvaron leleplezték a névadó mellszobrát, Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész alkotását.
Az Erdélyi Református Egyházkerület a frissen elnevezett iskolát az elnéptelenedett, Beszterce-Naszód megyei Nagynyúlas község egykori gyülekezetének kisharangjával ajándékozta meg. Ezt Szegedi László nyújtotta át azzal a kéréssel, hogy az oktatási intézmény udvarán helyezzék el. A templomon, az óvodán és az iskola bővítésén végzett munkálatok Magyarország kormányának hathatós támogatásával valósultak meg.
*
Csiha Kálmán (Érsemjén, 1929. szeptember 17. – Marosvásárhely, 2007. november 7.) református lelkész, költő, memoáríró az erdélyi református egyházkerület püspöke volt 1990-től 2000-ig. Iskoláit Érmihályfalván kezdte, Sárospatakon, Debrecenben, újra Érmihályfalván, Zilahon, Nagyváradon végezte. Diplomát a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben szerzett. Aradon kapott segédlelkészi állást, majd az általa szervezett arad-gáji egyházközség lelkipásztoraként működött. 1956-ban feleségül vette Nagy Emese segédlelkészt.
1957-ben egy koncepciós perben10 évi börtönbüntetésre ítélték a kommunisták, ebből hat és fél évig tartották fogva Románia különböző börtöneiben (Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava), munkatáboraiban (Periprava, Luciu-Giurgeni, Salcea, Galac). 1964-ben szabadult amnesztiával. Megpróbáltatásait, szenvedéseit rögzítette emlékirataiban, amelyek – jeles igehirdetéseivel együtt – csak a rendszerváltás után jelenhettek meg nyomtatásban. Emlékiratai értékes kordokumentumok, helytörténeti források.
Börtönévei után Gógánváralján, majd Marosvásárhelyen teljesített lelkészi szolgálatot húsz éven keresztül. A rendszerváltáshoz közeledve öt önálló gyülekezetet szervezett. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották 1990. május 4-én. Hetvenéves korában kérte nyugdíjazását, újraválasztását visszautasította, tiszteletbeli püspöki címet adományoztak számára. Nyugdíjas korában mint címzetes püspök járta az egész Kárpát-medencét, sőt távolabbi településeket is, s próbált lelket önteni a szétszórt magyarságba.
