December végén közzétették a Romániában 2022 tavaszán-nyarán lebonyolított népszámlálás előzetes adatait, amelyek pontosításra szorulnak ugyan, de talán mérvadóknak tekinthetők. A nemzetiségekre vonatkozó adatok vizsgálata közben eszembe villant, hogy nini, de hiszen ha a frissen közzétett számokat összevetjük a Trianon után elvégzett, aránylag legkevésbé torzító román népszámlálás megfelelő adataival, arra a következtetésre jutunk, hogy amióta Erdély Romániához tartozik, legalább az itteni németeket és zsidókat sokkal nagyobb veszteség érte, mint a magyarokat.
Ami azért meglepő, mert míg a magyarellenesség, a magyarok elleni uszítás 1918-tól változó intenzitással ugyan, de máig meghatározó eleme a mindenkori bukaresti politikának, a zsidó- és különösen a németellenességgel más, árnyaltabb a helyzet.
De lássuk, miről árulkodnak a népszámlálások.
1930-as: magyarok: 1 425 507 fő, németek: 633 488 fő
2022-es: magyarok: 1 002 200 fő, németek: 22 900 fő
Tehát míg 1930 és 2022 között 423 307 magyarral lett kevesebb (miközben több mint 1 millió maradt helyben), ugyanennyi idő alatt 610 580 német „tűnt el” Romániából (és 23 ezer sem maradt az országban). A magyarság felét sem kitevő lélekszámú németségből abszolút értékben is (187 ezerrel) többen hagyták el Romániát, és kisvárosnyian maradtak. Mondjuk ki kereken: az utóbbi 90 év alatt Románia gyakorlatilag elnémettelenedett!
A 2022-es népszámlálás alkalmával regisztrált zsidók számát egyelőre nem tették közzé. Ezért lássuk, hány zsidót írtak össze Romániában az utolsó előtti népszámlálás alkalmával, illetve 1930-ban. A bukaresti Elie Wiesel Holokausztkutató Intézet 2018. november 1-jén a következő címmel rendezett konferenciát: Evreii din România: 756.930 / 3.271 => – 99,56%. [Romániai zsidók: 756.930 / 3.271 => – 99,56%]. Ami alatt ez értendő: az 1930-as népszámlálás alkalmával 756 930-an, 81 évvel később, a 2011-es népszámlálás alkalmával 3 271-en, azaz 99,56%-kal kevesebben vallották magukat zsidónak Romániában. Számuk 2011 és 2022 között nagy valószínűséggel tovább csökkent. Mondjuk ki: ez az ország mára szinte teljesen elzsidótlanodott! (A szociológiai felmérések szerint az antiszemitizmus viszont ha veszített is erejéből, változatlanul jelen van, így Romániában ma zsidók nélküli zsidóellenességről beszélhetünk.)
A két népcsoport apadása immár olyan mértékű, hogy valóságos csoda lenne, ha ez a tendencia leállna. Amennyiben tehát nem hiszünk a csodákban, a népszámlálási adatok a következő jövőképet vetítik elénk: Románia belátható időn belül zsidó- és németmentes országgá válik.
Vajon spontán módon vagy mesterségesen előidézett folyamat eredményeként történik így? Ami köztudott (nem tagadható le): Bukarest az 1989. decemberi rendszerváltás előtt mind a zsidókat, mind a németeket fejpénzért árusította ki Izraelnek, illetve Nyugat-Németországnak. De vajon azok a zsidók és németek, akik nem áruként (adás-vétel nyomán) távoztak az országból, minden tekintetben szabad akaratukból döntöttek szülőföldjük elhagyása mellett? Vagy valakik a háttérből „úgy intézték”, olyan körülményeket teremtettek a számukra, hogy (látszólag önkéntesen, a szándékos ilyen irányba befolyásolásról mit sem sejtve) erre az elhatározásra jussanak?
Gazda Árpád Húszéves terv a kisebbségek felszámolására című cikke az Erdélyi Napló 1995. június 7-i lapszámában jelent meg. Az alábbiakat ebből idézem. „Egy volt temesvári szekus tiszt, Roland Vasilievici nyugalmazott ezredes arról vallott, hogy a Securitate 1977-ben Ceauşescu utasítására egy húszéves terv megvalósításába kezdett, melynek végcélja (…) Románia ’megtisztítása’. Nem meglepő, hogy az ezredes – aki úgy véli, a program ma is folytatódik – olyan fenyegetések, támadások célpontja lett, hogy az üldözött személyeket nyilvántartó Amnesty International szervezet is szükségesnek látta védelmébe venni. (…) – A Tiszta Románia program – mert ez volt a neve – azt tűzte ki célul, hogy a Románia számára veszélyforrásnak vélt öt nemzetiség – a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török – húsz év leforgása alatt hagyja el Romániát, vagy olvadjon be. (…) A program előírta, hogy minden téren, a mezőgazdaságtól az igazságszolgáltatásig nyomást kell gyakorolni a kisebbségekre, olyan módon, hogy ők maguk kérjék kitelepülésüket az országból. A végrehajtásnak persze úgy kellett megtörténnie, hogy ne derüljön ki, hogy az állam kényszeríti őket az ország elhagyására. (…) A terv úgy szólt, hogy a németek tíz év alatt vándoroljanak ki. Nem akartak egyszerre elengedni egymillió németet. Különben nem tudták volna megszervezni, hogy az elmenők helyébe rögtön románokat telepítsenek Olténiából és Moldvából. Amikor valamelyik faluból kivándorolt egy német vagy egy magyar család, már beszervezték azt a családot, amelyik Moldvából vagy Olténiából a helyébe költözik. (…) A románok betelepítése, az etnikai arányok megváltoztatása alapos, jól kidolgozott tervek szerint zajlott. A program végrehajtása a németekkel és a zsidókkal kezdődött 1986-ban. Amikor én kiléptem a szekuból, úgy hallottam, hogy a zsidókra vonatkozó tervet már 90 százalékban sikerült teljesíteni, a német részét 85 százalékban, a magyart 12 százalékban, a cigányt pedig 18-20 százalékban. Az utolsó négy évben kellett volna felszámolni a török kisebbséget. (…) – Milyen szeletekre bontották a tervet? Kik voltak alárendelve a programnak, és milyen feladatokat kaptak? – A Földművelésügyi Minisztériumnak az volt a feladata, hogy ne segítse a német vagy magyar falvak kollektív gazdaságait, illetve, hogy a betelepített románoknak pótjövedelmet biztosítson. A főügyész azt az utasítást kapta, hogy a kisebbségieket „példásan” meg kell büntetni a többségiekhez viszonyítva. Ő nem tudott a Tiszta Románia tervről, de megkapta azokat az utasításokat, amelyek végrehajtása a terv alapján őrá hárult. (…) A tanügyminisztérium a magyar származású tanárokat általában Moldvába vagy Olténiába helyezte. Azt is számításba vették, hogy az elhelyezett értelmiségiek talán ott nősülnek meg, mennek férjhez, és akkor már megváltozik a gondolkodásmódjuk, a személyes státusuk. (…).”
Tehát Roland Vasilievici ny. szekus ezredes szerint a „tiszta” (azaz nemzetiségektől mentes, csak románok által lakott) Románia létrehozása érdekében a következő öt „veszélyforrásnak” minősített nemzetiségtől kellett – illetve kell, hiszen „a program ma is folytatódik” – megszabadulni: német, magyar, zsidó, cigány és török. A már ismertetett népszámlálási adatok alapján leszögezhető: nevetségessé válna az, aki a maradék zsidók és németek „veszélyforrásként” való beállításával próbálkozna. Ám a Vasilievici által megnevezett öt kiiktatásra ítélt kisebbség közül legalább még eggyel hasonló a helyzet. A 2022-es népszámlálás alkalmával ugyanis már csak 20 900 személy vallotta magát töröknek Romániában.
Az ötből három máris kiiktatva…
Boros Ernő
