1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december 29-én határozott a magyar kultúra napjának megtartásáról, a rendezvényeket először 1989 januárjában tartották meg.
Egyébként a kultúra tágabb értelemben azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberi társadalom létrehozott történelme folyamán. Edward Burnett Tylor, a jeles angol kultúrantropológus definíciója szerint a kultúra az az összetett egész, ami magába foglalja a tudást, a vélekedést, a művészeteket, a morál(oka)t, a jogot és a szokást, és minden olyan emberi képességet és habitust, amit az ember a társadalom tagjaként sajátít el. Azaz a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.
A világnapok és nemzetközi akciónapok sorában nincs külön nap az egyetemes emberi kultúra megünneplésére, a különféle „alkotóelemeknek” (pl. zene világnapja) annál inkább, sőt létezik az Európai Kultúra Napja, ezt az Európa Tanács öt ország civil szervezeteinek kezdeményezésére hozta létre, és 2008-ban kezdték el ünnepelni.
A magyar kultúra napjának megünneplését elsőként ifj. Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.” Az Országgyűlés 2022 decemberében hivatalosan is a magyar kultúra napjának nyilvánította január 22-ét.
Az ünnep alkalmából a magyarság Csonka-Magyarországon, annak határain túl és szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről, ekkor adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is, köztük a könyvtári és közművelődési szakmai díjakat, a Kölcsey-emlékplakettet, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kultúra Lovagja címét. E naphoz kapcsolódva kiállításokat és koncerteket rendeznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak. Egyes múzeumok állandó kiállításait ingyen lehet látogatni a mai napon.
Romániában az itteni magyarság közképviseletét és érdekvédelmét felvállalt, sőt gyakorlatilag kisajátított, Bukarestben akkreditált politikai szervezet – amely jelenleg is tagja a román kormánykoalíciónak –, az RMDSZ szervez és szerveztet különféle rendezvényeket, ráadásul kampányüzemmódban, helyenként hórukktempóban és szolgálati köteleztetéssel. Van olyan megye, város Erdélyben, ahol a magyar kultúra napját „kinyújtják”, mint a rétest, több napra, egy egész hétre, sőt két hétre is, beleszuszakolva az adott intervallumba mindenféle „tevékenységet”, akár színvonalas, akár nem. Sőt, a január 22-e helyett, mivel az idén ez hétköznapra esett, majd a „víkendben”, azaz szombaton-vasárnap, 24-25-én „ünnepelnek”. De van, ahol 26-án, hétfőn… Ezen alkalmakkor osztanak ki mindenféle díjakat, plecsniket, emléklapokat és titulusokat, többnyire a párt holdudvarához tartozó személyeknek, valós és vélt érdemekért…
Kuriózumként említjük meg végül a kultúra fogalma kapcsán, hogy időnként el-elhangzik „jópofa poénként”: Ha meghallom a kultúra szót, a pisztolyomért nyúlok. A kijelentést egyesek Herman Göringnek, mások Joseph Goebbelsnek vagy Heinrich Himmlernek tulajdonítják. Lehet, hogy ezek a hírhedt náci vezetők is használták, de eredetileg egy színdarabban hangzott el, mégpedig Hanns Johst (1890–1978) német drámaíró 1933-as, Schlageter című színművében, amellyel a szerző Hitler hatalomra jutását és 44. születésnapját kívánta megünnepelni. A címszereplő „történelmi figura”, Albert Leo Schlageter azzal vált ismertté, hogy a Ruhr-vidék francia megszállása során szabotázsakciókat hajtott végre. Miután a franciák elfogták, Düsseldorf közelében kivégezték. Johst színdarabjában ez az ember azon vitázik barátjával, érdemes-e vizsgákra készülni, amikor a haza még nem szabad, és itt hangzik el a barát szájából az alábbi mondat: „Wenn ich Kultur höre… entsichere ich meinen Browning” (Amikor meghallom azt a szót, hogy kultúra… kibiztosítom a Browningomat.)
A darabot 1933. április 20-án, a Führer születésnapján mutatták be, és az ominózus mondatot színészként Veit Harlan, a híres Jud Süss című propagandafilm későbbi rendezője mondta ki először nagy nyilvánosság előtt. Maga Johst egyébként nagy népszerűségnek örvendett a náci vezetők körében (többek között a Goebbels által közreadott „Isten által rendkívüli tehetséggel megáldottak listájára” is felkerült), így nem meglepő, hogy az idézet úgy terjedt el, mint valamelyik birodalmi főkolompos megállapítása.
