A kilencvenes években különös dolgok történtek egy kis budai lakásnál. Amikor elindultam otthonról, mögöttem, a szomszéd ablakban lebbent a függöny. Aki pedig lebbentette, régi belügyes néni, nevezzük őt most Z.-nek. Gyakorlott feljelentőként kedves szokása maradt a rendszerváltozás után is, hogy serényen figyelt, ki mikor megy, érkezik, ki kihez látogat. Gyűjtögette az információkat, fájdalom, jelenteni már nemigen tudott. Azonban a spicliségből mégsem gyógyulunk ki olyan könnyedén, mint teszem azt, a náthából.
A hazai baloldal ma is lebbentgeti a függönyt, nem tanultak és nem felejtettek. Ha rájuk nézek, ha róluk olvasok, mindig a rejtőzködő Z. néni sumák, hazug világa tárul elém. Ma is, akárcsak a rendszerváltozás idején, az a módi náluk, hogy most édes szívem, a drága Horn/Márki-Zay úrra szavazunk, én vagyok a közös képviselő, mindig tudom ám, kiben bízhatunk! Ennek a lassan folydogáló szennyes propagandának köszönhették részsikereiket.
Persze ha nem árulnák önmagukat, másokat, a hazájukat, nem is lenne függönylebegtetés. Akkor dolgozni, sétálni vagy társalogni kellene, igaz, olyat rendes baloldali megfigyelő nem tesz, amikor éppen ártani is lehet másoknak.
A benzinnel kapcsolatos hazugságcunami ugyanez a kategória. Célja a baloldali konspirációs háló szövése, a rémhírterjesztés, amiért – erősen remélem – egyiket-másikat bíróság elé is állítják.
Miközben az ország kormánya megvédi a magyar embereket a külföldi kamionosok, a seftelők, a mindenféle ügyeskedők manipulatív, pénzhajhász akciójától, és igen helyesen védőhálót épít, hogy ami a miénk, abból nekünk is jusson, a baloldal a zavarosban halászik. Lebben a függöny, kilesnek, belesnek, pletykálnak, hírt hoznak-visznek, egyszóval igyekeznek talpon maradni, hiszen kampány van, és rosszul áll a kommunistáktól a fasisztákig ívelő összefogás. Az információ, miszerint az oroszok nemzeti kormányokkal, nem pedig külföldi kamionosokkal kötnek szerződéseket a földgázról és a kőolajról, nyilvánvalóan kiszorult az osztályharcos agyvelőkből.
Nemzetért felelős, nemzeti erőkből verbuválódott kormány egyet soha nem tehet. Nem dobhatja át a gyeplőt ezeknek a cégéres gazembereknek, a mások kárát leső, velejéig romlott figuráknak, akik nem a hazát, hanem a külföldi gazdát szolgálják. Akik mindent gyűlölnek, ami a magyarság megmaradását, gyarapodását szolgálja. Akik élénk képzeletükkel politikai mikiegérből olykor szárnyas elefánttá növesztik magukat. És akik arról álmodnak, hogy ha lebben a függöny, ők végre újra jelenthetnek.
Minden elismerésünk a polgári kormánynak, már csak azért is, mert természeti katasztrófák (vörösiszap, árvíz, Covid) és különféle háborúk közben, után is képes egyben tartani ezt a nemzetet.
Az emberek ugyanis – és ez rossz hír a baloldal elméleti szakembereinek – a rendet, nem pedig a rendetlenséget szeretik.
Valahogy nem fér az emberek fejébe, miért volna jó, ha nálunk is egymillióan maradnának gáz nélkül, mint Ukrajnában. Ha bomba hullana a fejünkre, ha kibombáznának bennünket, ha megtámadnák az országot. Az emberek ilyenek, igen. Egy részük hajlamos a pánikra, de megértik az igazságot. Már ha elmondjuk nekik: van, volt és lesz benzin, lesz élelmiszer, minden rendben, kezelik a helyzetet. Ha azonban a politikai túloldal gerjeszti a feszültséget, akkor nem elég az igazság kimondása. Akkor azt is hozzátesszük, hogy a hazaárulás jogi és erkölcsi tényállása bizony, létezik. S hogy ha lebben a függöny, kis és nagy hazaárulás között aligha akad különbség.
Hogy mi lett Z. nénivel? Tudom, de lényegtelen. Már a függöny sincs meg, a világ megváltozott. A jó elsöpörte a rosszat. Ha ebben nem hinnénk, semminek nem volna értelme.
Szentesi Zöldi László / Magyar Nemzet
