„Sürgősségi kormányrendelettel tette lehetővé szerdai ülésén a román kormány, hogy a munkáltatók 2550 lejről 2750 lejre emeljék a bruttó minimálbért anélkül, hogy a többletösszegre adókat vagy illetékeket kellene fizetni” – adta hírül a sajtó. A győzelmi harsonák fújása közben csak azt felejtették el megemlíteni, hogy a gyakorlatban ez 1635 lejes nettó minimálbért jelent, vagyis 111 lejes „tiszta” emeléssel számolhat egy minimálbérből megélni kénytelen munkavállaló.
Az emeléssel állítólag a száguldó inflációt akarják megfékezni. A kérdés csupán az, hogy mennyire lehet elég ez az összeg? Nos, aki próbált már 111 lejből bevásárolni, az pontosan tudja, hogy ennyiből egy átlagos három fős család legalapvetőbb élelmiszereit sem lehet beszerezni, mondjuk egy hosszú hétvégére. Persze lehet, hogy a parlamenti döntéshozók nem tudják, mennyibe is kerül az élet, hiszen ők 11 ezer lejes fizetés visznek haza havonta. Ennyiből már ki lehet fizetni az összes számlát, futja drága külföldi nyaralásra, akár évente többször is, és a hétvégi nagybevásárláskor sem csak az akciós termékeket kényszerülnek kosarukba tenni.
De mihez kezdjen ezzel az összeggel mondjuk az a vidéken élő, minimálbérből küszködő gyári munkás, aki fával fűti otthonát (köbméterének ára jelen pillanatban 420 lej körül mozog, egy közepesen hideg télen elfogy 15-20 köbméter is), gyermekeit iskolába járatja, ruháznia, etetnie is kell őket? Megspórolni akkor sem tud semmit, ha mindkét családtag keres, egyik hónapról a másikra, anyagi, egzisztenciális bizonytalanságban éli mindennapjait. Ilyen „emelések” hallatán legfeljebb nyel egyet, és arra gondol, milyen ostoba is volt, hogy bármelyik politikusnak elhitt bármit, és szavazatával támogatta. Aztán vesz egy hatos kiszerelésű olcsó sört, és megnézi a tévében, hogy verekszenek a képviselők a parlamentben, és micsoda botrány van a székely himnuszt (nem) éneklő hokisok miatt…
Barta Béla
