Az elfajult és polarizálódott közbeszéd hatására, amelyet a baloldal abszolút igazságkultusza táplál, a politikusok elleni agresszió egyre többször lép ki a szavak világából a fizikai valóságba. A merényletek, erőszakos cselekmények sok esetben konzervatív politikusok ellen irányulnak.
A napokban jött a hír, hogy az október 29-re kiírt holland előre hozott választás kampányának hajrájában Geert Wilders, a Szabadságpárt vezetője több fontos kampányeseményt is kénytelen volt lemondani, miután kiderült, hogy szerepel a három, Antwerpenben (Anvers) elfogott dzsihadista lehetséges célpontjainak listáján.
Ugyanezek a fundamentalista iszlamisták terveztek drónra szerelt robbanószerkezettel merényletet Bart de Wever belga miniszterelnök ellen, és állítólag Antwerpen polgármestere, Els van Doesburg is szerepelt a célpontjaik között.
Alig több mint egy hónappal korábban a cseh parlamenti választás kampánya során Andrej Babist, a választást később fölényesen megnyerő ANO párt vezetőjét ütötte meg egy mankóval egy férfi egy rendezvényen.
Tavaly májusban óriási megdöbbenést váltott ki a Robert Fico szlovák kormányfő elleni merénylet. A nyitrabányai kihelyezett kormányülésről távozó miniszterelnökre öt lövést adott le egy férfi. Ficó kis híján belehalt, és bár hetek múlva visszatérhetett hivatalába, a merénylet nem múlt el nyomtalanul. Nemrég az azzal kapcsolatos egészségügyi problémái miatt volt kénytelen lemondani a részvételt az uniós állam- és kormányfők koppenhágai informális csúcstalálkozóján, valamint a másnapi EPK-csúcson. Merénylőjéről kiderült, hogy ukránbarát, és azért lőtt, mert nem tetszett neki Fico békepárti politikája.
Németországban, Hannover utcáin nemrég olyan plakátokat találtak, amelyek nyíltan Alice Weidel, a konzervatív Alternatíva Németországért (AfD) társelnökének meggyilkolására szólítanak fel. Az olaszországi Monfalcone volt polgármesterét, Anna Maria Cisintet, a Liga politikusát egy bangladesi migráns azzal fenyegette meg, hogy elvágja a torkát. Az ezpolgármester migránsellenes attitűdjéről ismert.
Idén júniusban a kolumbiai Bogotában egy politikai rendezvényen lőttek rá Miguel Uribe Turbay (képünkön) konzervatív szenátorra. A 39 éves politikust lehetséges elnökjelöltként emlegették a jövő tavasszal esedékes választáson. A támadásban két másik ember is megsebesült, Uribe pedig augusztusban belehalt sérülésébe.
Az Amerikai Egyesült Államokban pedig Donald Trump amerikai elnök ellen még republikánus elnökjelöltként két merényletet is elkövettek. Ezek közül a 2024. júliusi, a pennsylvaniai Butlerben történt eset különösen sokkoló volt, hiszen Trump fülét súrolta a golyó, csak annak köszönheti életben maradását, hogy a lövés pillanatában épp elfordította a fejét. Nem volt ilyen szerencsés Trump egyik legközelebbi szövetségese, Charlie Kirk ifjú konzervatív aktivista, akit a Utah Valley Egyetemen egy rendezvényen lőtt le egy férfi idén szeptemberben, s aki épp ma lett volna 32 éves…
A politikai közbeszéd elfajulása a jelek szerint világszerte tetten érhető. A baloldal (neomarxisták, anarchisták, ultraliberálisok stb.) gyakran állítja be a saját álláspontját az abszolút igazságként, az esetleges keresztény-konzervatív választási győzelmet pedig a demokráciára leselkedő súlyos veszélyként. Ennek hatása: az erőszak a szavak szintjéről egyre többször kerül át a fizikai valóságba.
Míg a brüsszeli EU-bürokrácia a demokratikus értékek védelmezőjeként igyekszik magát beállítani, a szólás- és véleményszabadságot, úgy tűnik, nem sorolja ezek közé – legalábbis ha a konzervatív hangokról van szó. Charlie Kirk halála után például a szocialista levezető elnök megakadályozta, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek a merénylet áldozatává vált aktivistára, holott például a rendőri intézkedés során meghalt fekete bűnöző, George Floyd „tiszteletére” volt megemlékezés az Európai Parlamentben.
