Miután megtudta, hogy Romániából érkeztem, a címbeli kérdéssel az a taxisofőr lepett meg, aki a vasútállomásról az általam megadott budapesti címre fuvarozott. A kérdés valójában nem csupán meglepett, de alaposan meg is hökkentett, hiszen romániai magyarként ebben a témakörben nem szoktam ilyen nyers, szókimondó fogalmazáshoz.
– Miért gondolja, hogy a románok utálják a magyarokat? – kérdeztem.
– Rokonaim élnek Nagyváradon – így a taxis. És legnagyobb ámulatomra a következőképpen folytatta: – Ha meggyőző választ ad a kérdésemre, kevesebbet számítok fel a fuvarért…
Az ajánlat olyan valaki szájából hangzott el, aki fuvarozási díjakból él, illetve tartja el a családját, komolyan kellett vennem.
– Nézze, nagyon sok okot kellene mondjak, mert a románok olyan különböző csoportokba sorolhatók, amelyek tagjai a legváltozatosabb okok miatt utálják a magyarokat. A téma végnélküli. Belekezdek és a célba érkezésünkig folytatom… Kezdjük a legrégebbivel, a dákoromán kontinuitás kérdéskörével. Egy politikai célok elérése érdekében született elméletről van szó, amelyben a dákok a területen való elsőség „demonstrálása” miatt kaptak helyet. Az őshonosságra való hivatkozással lehetett ugyanis Erdélyt úgymond „a román nép bölcsőjének” nyilvánítani. Nos, ezzel a dákoromán kontinuitáselmélettel tulajdonképpen az a helyzet, hogy semmivel sem bizonyítható. Valóban hiteles történelmi, régészeti, antropológiai, nyelvészeti, etnográfiai bizonyítékok nem szólnak mellette. Ellene szóló bizonyíték viszont szép számmal található. A Romániában hivatalosnak tekinthető verzió szerint a román nyelv és a román nép Kr. u. 106 és 271 között alakult ki, amikor a jelenkori Erdély, a Bánság és Olténia Dacia néven provinciaként a Római Birodalomhoz tartozott. Eszerint az itt élő dákok és a betelepülő, különféle nemzetiségű római polgárok keveredése nyomán 170-nél is kevesebb évre lett volna szükség a román nép és a román nyelv megszületéséhez. Csakhogy más újlatin nyelvek esetében még 400-500 évig tartó római adminisztráció is alig bizonyult elégnek a latin nyelv használatának fönnmaradásához. Az ellatinosodáshoz általában 500 évnél is hosszabb római uralom kellett! De kivétel erősíti a szabályt – mondhatnánk. Már ha a „kivételesség” komolyan vehető érvekkel lenne alápóckolható. Csakhogy azon a területen, ahol a hivatalos román történelem szerint a román nép és nyelv 170 év alatt kialakult, nemhogy a kérdéses időszakban, de még a következő évszázadokban (összesen több mint 900 évben!) sincs írásos nyoma latin nyelvű népességnek – miközben más népek ottani előfordulásáról viszont bőven maradtak fenn emlékek. Ugyanez a helyzet a régészeti emlékekkel. A terület víz- és helynevei pedig egyenesen azt bizonyítják, hogy amikor Erdélyben megjelentek a románok, itt már magyarokat, szlávokat és németeket találtak. Másfelől a Balkán-félszigeten (tehát a Duna vonalától nem északra, hanem ellenkezőleg: délre) viszont számtalan nyoma maradt annak, hogy a mai románok ősei valamikor ott élhettek, különösen a Kr. u. 6–9. századokban. Mivel ebben az esetben olyan területről van szó, amelynek egy része több mint 500 évig, egy másik része 400-500 évig (tehát a tartós ellatinosodáshoz még elegendő ideig) tartozott a Római Birodalom latin nyelvű provinciái közé, kijelenthető, hogy nagy valószínűséggel itt lehetett a román őshaza. Ahol a románság bárhogyan beszélő őseit a többitől eltérő újlatin nyelvük kifejlődését eredményező hatások érhették. Innen rajzottak szét később, előbb szerte a Balkánon, majd (szórványokat hátrahagyva) vándoroltak Máramarosba, Erdélybe, Moldvába és Havasalföldre…
Miután taxija már korábban megállt az állomáson általam megadott budapesti cím előtt, ekkor megszólalt a sofőr. – Az elmondottakból én annyit értettem, hogy a románok Erdélyt mondják az őshazájuknak, szerintünk viszont máshonnan és a magyarok után érkeztek ide. De ebből számomra nem derült ki, hogy miért utálnak bennünket…
– Azok többsége, akik emiatt orrolnak ránk, szilárdan hiszi, hogy a dákoromán kontinuitás elmélete helytálló, és ezt mi magyarok is tudjuk, csak érdekből vagy „rosszaságból” terjesztjük az ellenkezőjét. Az átlagromán persze nem véletlenül gondolja így, hanem azért, mert Bukarest hosszú ideje minden fórumon ezt terjeszti. Mégpedig jól meghatározott céllal. Román értelmezés szerint ugyanis a kontinuitáselmélet „eszmei mondanivalója” a következő: „mi voltunk itt előbb, tehát Erdély minket illet,” nem ajándékba kaptuk Trianonban – mutattam rá. Majd befejezésképpen ezt mondtam: – De hangsúlyozom: a sok lehetséges közül a dákoromán kontinuitás megkérdőjelezése csak az egyik ok, amiért bizonyos románok utálnak bennünket. Ráadásul a mostani közös taxizásunk ideje alatt erről is csak keveset sikerült elmondanom…
Boros Ernő
Ez a Bereznay András Erdély történetének atlasza című kiadványából vett térkép jól mutatja, hogy a szakemberek által fellelt nyomaik gyakoriságának tanúsága szerint hol alakulhatott ki a román nép és a román nyelv
