Nagyfeszültség címmel foglalja össze a lényeget Sitkei Levente írása arról a sötét bizniszről, amire a fenti cím utal.
Európa egy nagyon összetett, folyamatosan változó rendszer, főként, ha energiatermelését és -felhasználását nézzük. Az országok külön-külön döntenek a számukra megfelelő energiamixről, de épp szoros összekapcsolódásuk miatt hatással vannak egymásra. A politika pedig végül mindig sutba vágja a racionális megfontolásokat, s így lesz a klímaváltozás érdekében leállított német atomerőművek helyett megfelelő forrás Franciaország a német fogyasztók számára, ahol pedig ugyancsak nukleáris energiából nyerik az áramot. Csak így sokkal elegánsabbnak és zöldebbnek tűnik a német politika.
Ez pedig a lényeg manapság, a nagyon zöld és nagyon környezetvédő, nagyon fennhéjázó EU számára, hogy saját lakossága és a nagyvilág felé fel tudja mutatni elkötelezettségét a Föld megvédését illetően. A környezetvédelem ügye létrehozta a zöldpártok egész sorát, Németországban kormányon is vannak a zöldek, márpedig kevés olyan népszerű mozgalom van jelenleg a világon, mint épp a klímaváltozás ellen való küzdelem. Aki nem környezetvédő, az amolyan sátáni szerzet.
A politikai életben ezért mindenki az, mindenki hitet tesz a klímaváltozás ellen, a cégek egymás sarkát taposva hangoztatják, hogy mennyi szén-dioxid kibocsátását előzték meg okos tervezéssel, mert nekik az a legfontosabb, s nem a profit. Európa önellátó lehetne elektromos áramból, semmi szüksége nem volna importra, fejleszthetné saját hálózatát, ha nem vette volna magára azt a béklyót, amelyet annyira zöldre festettek. Természetesen nem arról van szó, hogy a környezet védelme nem fontos, hanem arról, hogy a mozgalom egy politikai termék, nem más.
Milliárdos üzlet ma már a klímaváltozás elleni harc. Nemcsak politikai pártok kapnak hatalmas lendületet tőle, de az üzleti világot is felforgatta. A mai kor kapitalistája már nem kövér, nem szív vastag szivart, nincs aranyóra a mellényzsebében, s nem lovaspólót figyel a kertjében egy jókora adag whiskey-t kortyolgatva. A mai milliárdosok fiatalosak, energikusak, vékonyak, egyszerű ruhákat viselnek, cégeik logói a zöld különböző árnyalataiban pompáznak, nem isznak és természetesen nem dohányoznak. A mai kapitalisták már szocialisták. Mégpedig azért, mert ebben van a pénz és a hatalom.
Az egységes és stabil európai energiahálózat megteremtése egyértelmű érdeke volna az öreg kontinens országainak, de a zöld kísértő különböző trükkjeivel szemben képtelen volt védekezni a túlságosan is tehetetlen közösség. A nukleáris energia veszélyes, így nem javasolt atomerőművet építeni és fenntartani, mondja a mozgalom, így lehet ugyan tiszta és olcsó az így termelt áram, nem kanonizált a forrása. Megújuló forrásokat kell használni, tartják Gretáék, akik számára mindegy, mennyibe kerül a szélkerekek működtetése, karbantartása, felújítása, milyen hatásfokú a napenergia felhasználása jelenleg, miként lehet gazdaságosan tárolni az energiát. Ezek mellékes dolgok, vagyis annak tűnnek.
A valóságban viszont ezeket nagyon átgondolták azok, akik nyernek ezen a cseppet se zöld mozgalmon. Ők alapvetően amerikaiak, akik azon dolgoznak, hogy Európa sose váljon igazán komolyan vehető erőközponttá, de fizessen, s ha szüksége van energiára, azt a tengerentúli unokatestvértől vásárolja. Ilyenkor a környezetvédelem azonnal háttérbe szorul, a föld megrepesztésével kinyert gázt cseppfolyós állapotban átszállítani a világtengereken ugyan nem tűnik túl zöld megoldásnak, de sebaj, lehet ezt a helyzetet úgy beállítani, hogy ne lógjon ki a lóláb. Az ebben érdekelt uniós tisztségviselők és hazájuk érdekei ellen küzdő politikusok pedig majd kígyót-békát kiabálnak Magyarországra, mert helyén van a szíve és hajlandó gondolkodni.
(Forrás: Magyar Nemzet)
