Lucian Romaşcanu román kultuszminiszter azt üzente az oktatók napja alkalmából, hogy a tanügyi alkalmazottak követelései teljes mértékben megalapozottak, ám a tanároknak hivatástudatból lenniük tekintettel kellene a vizsgák elé néző tanulókra. Magyarán: nem követelőzniük, hanem dolgozniuk kellene!
Ez az 56 éves moldvai észkombájn a baragáni Buzăuban nőtt fel, kereskedelmi főiskolát végzett, borexporttal foglalkozott, majd a bulvármédiában vállalkozott, végül mindenhez értő menedzserként ért révbe a Szociáldemokrata Párt vezérkarában, tehát körülbelül annyit érta kultúrához és a pedagógiához, mint hajdú a harangöntéshez.
Romániában június 5-én tartják az oktatók napját, mert állítólag ezen a napon született meg a dél-erdélyi Feleken (ma Avrig) az „első román nyelvű iskola megalapítója”, Gheorghe Lazăr. Ezzel az Agerpres-információval csak annyi a baj, hogy a történészek máig vitatják, mikor is született meg Lazăr: 1779-ben ezen a napon, vagy majd csak 1782. január 9-én. Az tény, hogy 1818-ban a bukaresti Szent Száva kolostorban működő görög nyelvű iskolában bevezette a román nyelvű oktatást, de ez az elsőség csak az egykori két román fejedelemség, Havasalföld és Moldva vonatkozásában helytálló. Ugyanis először az erdélyi Brassóban indult meg elemi szintű román nyelvű oktatás, valamikor a 16. század második felében, de „állami” román anyanyelvű iskolát csak Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony alapít 1657-ben a fogarasi uradalomban „Isten dicsőségére és az oláh nemzetnek épületekre”.
Tehát a romániai pedagógusnap apropóján megszólal a dilettáns szocialista kultuszminiszter és munkára rendeli a sztrájkoló oktatókat, mert szerinte a tanári tevékenység félig szakma, félig hivatás, tehát fél fizetésből is meg kell tudni élniük. Csak a szakmai munkát hajlandó ugyanis fizetni az államhatalom, a hivatás az passzió, szenvedély, elkötelezettség és elszántság dolga. Azért nem szabad pénzt kérni…
„Tisztelt tanárok, nők és férfiak, akiknek az a hivatásuk, hogy világosságot gyújtsanak a zsenge agyakban, menjenek az iskolába, és vezessenek még két nemzedéket a tanulás útjára” – írja Romaşcanu a Facebookon, munkásmozgalmi elánnal.
Ez a semmirekellő tegnap, a gyászos trianoni diktátum napján is megnyilvánult, nagy-román irredenta, nacionalista nyilatkozatot téve, revizionizmusnak nevezve a magyar nemzeti összetartozás eszméjét és annak ünnepnapját. Azt a meredek hazugságot is megengedte magának, hogy azt állítsa: az első világháború után békeszerződések igazságosak voltak, hiszen például Románia határait a román népelem tényleges etnikai határainál húzták meg, egy állam keretébe vonva a románságot. Ami akkor sem volt igaz, később sem, sőt ma sem.
R. Balogh Mihály
