A Magyar Nemzet portál két szerzőjének egy-egy cikke egyazon témát érinti, egymást követő napon jelentek meg. Pillantások a tiszás többségű magyar parlamentre.
Semmirekellőség
Új korszakot ígértek, hát meg is kaptuk. Radnai Márk, a Tisza Párt országgyűlési képviselője, alelnöke, kormánybiztos és Magyar Péter kiváló haverja egy videóban mutatta meg a nagyérdeműnek, miben is rejlik a modern, tiszás honatyai munka lényege.
A recept egyszerű, egy okosabb óvodás is képes rá: nem kell csinálni semmit, de azt nagyon komoly, sőt kifejezetten okosnak tűnő nézéssel kell abszolválni.
Radnai Márk mérhetetlenül büszke a saját zsenialitására. Akár egy oktatófilmben, úgy veszi sorra, hogyan kell úgy tenni a parlamenti patkóban, mintha figyelne, vagy felfogná egyáltalán, hogy mi történik körülötte. Ő maga mondja el, hogy sokszor azt sem tudja, miről van szó.
Radnai ezek alapján egy méregdrága biodíszlet, aki konkrétan használati utasítást ad a semmirekellőségéhez. Miért is kellene egy havi milliós tiszteletdíjból, az adófizetők pénzéből fenntartott képviselőnek tisztában lennie azzal, hogy éppen milyen törvényekről, az ország sorsát meghatározó kérdésekről vitáznak a feje felett?
Ami még vérlázítóbb, ezt menőnek, viccesnek tartja, és láthatóan amolyan fickósan érzi magát tőle. És persze az sem mindegy, hogy ha a Tisza Párt egyik legfontosabb arca így üli végig a parlamenti üléseket, akkor mégis honnan tudja, hogy mikor, miről és hogyan kell szavaznia? Oké, nyilván majd Magyar Péter megmondja, mikor melyik gombot kell megnyomni. Rosszabb esetben pedig majd nyomják a gombot helyette is, ha épp elfelejtene az okos nézésből feleszmélni, tudjuk, hogy ez sem áll távol a tiszás képviselőktől.
Odrobina Kristóf
Szemöldök behúz, arcot elengeded – Radnai Márk gyötrően kínos vallomást tett
Derűs videóban számol be honatyai munkásságáról Radnai Márk kormánybiztos, miniszterelnöki csókos. „Kinézel egy távoli pontot, fókuszálsz. Szemöldök behúz, arcot elengeded, és úgy kell, hogy tűnjön, hogy te nagyon gondolkodsz valamin.” Pedig, mint elárulja, sokszor gőze sincs arról, miről megy a szó az ülésteremben. Míg trükkjeiről beszél, kevélyen körbepillant.
(Egészen más karakter Velkey György államtitkár uram, aki hol idétlenül heherészik, hol nemes egyszerűséggel bóbiskol az ülésteremben.)
De miért is kellene egy adófizetői pénzből (esetünkben 1, 3 millió forintból) alkalmazott tiszás képviselőnek tisztában lennie azzal, éppen mi történik az ország házában, ahová április 12-én küldték a választók? A nagyfőnök majd úgyis megmondja, hogyan kell szavaznia. Fontosabb ennél, hogy a laza nagymenőt hozza, a szívtipró macsót. A hívek is ezt karmolják.
Érteni vélem Radnai Márkot, így akar megfelelni a Tisza-lumpenproletariátus elvárásainak. (Önbizalmát színész-rendező végzettsége táplálja. Bár művészi pályájáról leginkább csupán annyit tudunk, hogy egyik kritikusával, aki a rendezését gyengének tartotta, közölte: egyesével töri el minden ujját, ha még egyszer meglátja bármelyik előadása közelében.)
Hogy kerek legyen a portré, Radnai Márk ilyet is írt (amikor kinevezték kormánybiztosnak): „A feladatom most egy olyan intézmény, a Működő és Emberséges Magyarország Intézet létrehozása, amelynek célja, hogy a magyar emberek folyamatosan részei lehessenek a döntések előkészítésének. (…) Javaslatokat tegyek a magyar emberek testi, lelki és gazdasági jólétét szolgáló intézkedésekre, valamint figyelemmel kísérjem ezek megvalósulását blabla.”
Nem ér nevetni.
Pilhál György
