Az első erdélyi nyomtatvány megjelenésének 500. évfordulója alkalmából január 21-e és február 7-e között minikiállítást szervez a marosvásárhelyi Teleki Téka.
Amint azt a közelgő eseménnyel kapcsolatosan írják, az 1525. év első napjaiban a nagyszebeni polgárok egy eladdig sohasem látott újdonságnak örvendhettek: egy nagy méretű, nyomtatott falinaptárnak, amely a következő ötven év mozgó ünnepeinek időpontját tartalmazta. Ajánlásából kiderült, hogy a városi tanács megrendelésére készült Lucas Trapoldner és Valentinus Corvinus nyomdászok jóvoltából. Az 1450-es évek közepétől, amikor Johann Gutenberg elsőként sokszorosított könyvet mozgatható fémbetűkkel, Nyugat- és Dél-Európában számos tipográfia létesült. A termékekből természetesen Magyarországra is kerültek példányok, ám idehaza mindössze két, rövid életű nyomda létéről van tudomásunk, így a szebeni kezdeményezés a Kárpát-medencében harmadiknak, Erdélyben pedig az elsőnek minősül.
Bár a naptár kiadása nyereséges üzleti vállalkozásnak ígérkezett, nem minden darab lelt gazdára, valószínűleg azért, mert a dél-erdélyi szász város hamarosan átvette a lutheri reformáció tanait. Így a katolikus szellemiségű (jubileumi búcsúkhoz kapcsolódó) kiadvány ötven évre tervezett kifutása meghiúsult. Mivel a papír drága és nehezen beszerezhető volt, idővel a megmaradt darabokat újrahasznosították, a naptárak hátára latin és német nyelven a leginkább használt, templomokban és közösségekben is elmondott imákat nyomtatták.
A továbbiakban az immár kétoldalas nyomtatványok egy részét még egyszer felhasználták könyvkötési alapanyagként. Ma mindössze nyolc, különbözőképpen sérült és hiányos darab ismert belőlük, melyeket valamelyik régi könyv kötéséből bontottak ki a Teleki–Bolyai Könyvtárban a huszadik század közepén, majd egy fél évszázaddal később történt meg ezek azonosítása.
