Biztosan vannak boldog országok, ha máshol nem, hát a Holdban, ahol kormányváltáskor mindenki folytatja azt a munkát, amit elkezdett, és majd az új feladatokhoz keresnek új munkást. Hogy a miénk nem ilyen boldog ország, azt a budavári palota rekonstrukciója is mutatja. Az új hatalom félbehagyatja az építkezést csak azért, nehogy az előző hatalom által megbízott kivitelező a pénzéhez juthasson. Gondoljanak bele: le kell bontani a darukat, el kell vitetni a munkagépeket, raktárba kell szállítani a már elkészült díszítőszobrász-elemeket, hogy majd az új hatalom kiválasztottja sok hónap vagy év múlva újra felépítse a darukat, visszahozza a munkagépeket, és újragyártsa a díszműveket. Föltéve, hogy születik ilyen döntés.
A Fidesz-kormány évekkel ezelőtt hozzálátott a magyar épített örökség talán legfájóbb sebeinek a begyógyításához, a budavári palotanegyed rekonstrukciójához a déli nagy rondellától egészen a Dísz térig. A Sándor-palota újjáalkotása még az első Orbán-kormány idejére esett, a folytatásra 2018-tól, a Nemzeti Hauszmann Program keretében került sor. Így készült el a Szent István-terem, így épült újjá a lovarda és a főőrség, újult meg a Szentháromság téri egykori pénzügyminisztérium, így kapta vissza eredeti szépségét a Dísz tér, így nyert régi-új értelmet a Szent György tér. A terv szerint a következő nagy lépés a teljes palota helyrehozatala volt, kezdve az északi szárnnyal. Ezt állította meg az új hatalom, hogy a folytatást a bizonytalan jövőbe halassza.
Mementóként meredeznek mostantól a palota félbehagyott falai, tetőzet nélkül, várva a jobb időket. Emlékeztetői annak az elszántságnak, amely nyolc évtizedes mulasztás helyrehozatalát célozta meg, hogy a magyarok éppen olyan remekmívű királyi palota büszke tulajdonosai lehessenek, mint akármely történelmi nemzet gyermekei, és emlékeztetői annak a szándéknak is, amely mindent csak lebontani akar, hogy a helyükbe az önimádatot állítsa. Aki arra jár, jól nézze meg a csonka falakat, és okuljon a látványukból.
Bencsik Gábor / Magyar Demokrata
