„Románia a kisebbségi jogok biztosítása terén másoknak is példát mutat” – a szászok sorsának alakulása különösen alkalmas arra, hogy szellemi lakmuszpapírként kimutassa, mennyi igazságot tartalmaz ez az évtizedek óta posztulátumként hangoztatott mondás.
A szász telepesek első hulláma 1150 körül érkezett a mai Erdély területére, azonban a szász nemzet születését általában az Andreanum nevű királyi oklevél (arany szabadságlevél, „der Goldene Freibrief’) 1224-es kibocsátásától számítják.
Létszámuk alakulásáról hosszú ideig nincsenek megbízható adatok, mivel Magyarországon a XVIII. század végén tartottak először népszámlálást.
Kocsis Károly Erdély változó etnikai arculata című tanulmánya szerint az 1495-ös magyar királyi adóösszesítés időpontjában a Magyar Királyság lakossága 2,9 millióra rúghatott. Ebből a tágabb értelemben vett (jelenkori) Erdély területén mintegy 830 ezer fő élhetett. Ugyancsak az 1495-ös magyar királyi adóösszesítés időpontjában a jelenkori Erdély területénél 44%-kal kisebb történelmi Erdély (Közép-Erdély, Erdélyi Vajdaság, Erdélyi Fejedelemség) területén 454 ezren lakhattak, a következők szerint: 250 ezer magyar + székely (55%), 100 ezer szász (22%), 100 ezer román (22%).
Az alábbi táblázat azt mutatja, hogyan változott az egykori Szászföld nemzetiségi összetétele 1850 és 1992 között.
| Év | Összesen | Román | Szász | Magyar | Egyéb |
| 1850 | 385 715 | 196 658 | 138 382 | 26 061 | 24 614 |
| 1880 | 419 881 | 218 807 | 148 998 | 37 987 | 14 089 |
| 1890 | 442 229 | 230 673 | 151 902 | 42 972 | 16 682 |
| 1900 | 490 130 | 260 806 | 161 818 | 56 992 | 10 514 |
| 1910 | 516 467 | 269 881 | 162 865 | 66 877 | 16 844 |
| 1920 | 510 613 | 275 638 | 165 131 | 53 686 | 16 158 |
| 1930 | 579 624 | 307 193 | 175 305 | 67 169 | 29 957 |
| 1941 | 660 016 | 380 934 | 184 240 | 61 159 | 33 683 |
| 1966 | 865 120 | 630 536 | 144 910 | 78 310 | 11 364 |
| 1977 | 1 119 629 | 858 240 | 140 815 | 91 168 | 29 406 |
| 1992 | 1 231 608 | 1 084 445 | 30 739 | 82 896 | 33 528 |
(Forrás: Varga E. Árpád: Erdély nemzetiségi és felekezeti statisztikája. I–V. kötet, Pro-Print, Csíkszereda, 2002)
A táblázatot nézve szembeötlő, hogy a románok száma nem csupán Trianon után, hanem 1850 és 1920 között, tehát akkor is folyamatosan nőtt, amikor Erdély Magyarországhoz tartozott. A szászok ugyanekkor (tehát ugyancsak 1850 és 1920 között) nem látványosan ugyan, de szintén gyarapodtak számbelileg, a második világháború után viszont előbb lassú ütemben fogytak, majd 1977 és 1992 között számuk drasztikusan lecsökkent.
Szásznak az evangélikus vallású erdélyi németeket mondják. A 2003-as év kezdetén a nagyszebeni szász evangélikus püspökség a következő adatokat tette közzé: 14 770 szász személyt tartanak nyilván, akik ráadásul nagyon szétszórtan, összesen 255 településen élnek. Nincs már olyan település Erdélyben, ahol a szászok számaránya elérné a 10%-ot, és a helyben maradottak átlagos életkora 67 év.
A 2011-es népszámlálás alkalmával kb. 13 ezren vallották magukat szásznak Romániában, azóta tovább csökkent a számuk.
Történetük tehát a következőképpen „fordítható le a számok nyelvére”: a letelepedésüket követő 700 évben a szászok helyben maradtak. Erdély Romániához kerülése után azonban száz év sem telt el, és szinte valamennyien eltűntek a szülőföldjükről.
Igaz, utóbbi időszakra esett Hitler meg a II. világháború. De az 1241–1242-es tatárjárással kezdődően háborúkból, pusztulásból Trianon előtt is kijutott bőven a szászoknak, akkoriban mégsem vették tömegesen nyakukba a világot…
Boros Ernő
Erdély szászok által lakott régiói a XVI. században
