Meglepően ironikus címmel és gúnyos hangnemben közölt tudósítást a Szatmári Friss Újság tegnap megjelent utolsó nyomtatott számában arról a politikusjárásról, ami a Szatmárnémetiben épülő ürügyén történik mostanság. A különös az, hogy a Minisztermágnes a harmadik Szamos-híd című cikk az RMDSZ-es kormánytagok kampányszerű jövésmenéséről szól, és egy RMDSZ-politikus tulajdonában lévő lapban jelent meg.
„Komoly vonzerővel bír a szatmárnémeti Ştrandului–Independenţei utcai harmadik Szamos-híd, akármilyen okból, akármilyen rangú politikus látogat Szatmárnémetibe vagy a megyébe, a készülőben lévő hidat »látnia kell«. Igazi politikusmágnes a vízi átkelő, nemcsak azért, mert az utóbbi harminc év legnagyobb és a városi közlekedés szempontjából legfontosabb beruházása ez Szatmárnémetinek, hanem azért is, mert nincs késlekedés a kivitelezésben, ami romániai viszonylatban ritka dolognak számít” – olvashattuk abban a lapban, amely éppen mától már nem jelenik meg többé nyomtatásban, hanem csak online, azaz az interneten, ugyanis a kiadótulajdonos Turos Lóránd, a kisebbik román kormánypárt, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője nem hajlandó tovább finanszírozni a veszteséges nyomtatást és terjesztést.
A tudósítás a továbbiakban a pártsajtóban már megszokott propagandisztikus stílusban és tartalommal folytatódik: „Ez alkalommal, mégpedig augusztus harmincadikán Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettessel, Cseke Attila fejlesztési, közmunkaügyi és közigazgatási miniszterrel, valamint Tánczos Barna környezetvédelmi miniszterrel együtt vett részt aktuális hídépítési munkalátogatásán Kereskényi Gábor polgármester vezetésével a szatmárnémeti városvezetés, a technikai részleg és a kivitelező cég mérnökei. A látogatás nyomán kiadott közlemény szerint az osztrák Strabag által vezetett építkezés továbbra is a megszabott ütemterv szerint halad, tehát jelen állás szerint is fogják tudni tartani a 2023 végi határidőt, amihez a városházi álláspont szerint a Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettestől és Cseke Attila fejlesztési minisztertől kapott támogatásra is szükség volt.”
Következnek a kötelező kampánymondatok, amiket a három RMDSZ-es minisztertől, valamint a párt polgármesterétől idéz a lap, továbbá az erdélyi magyar sajtó nagy részében naponta és többször hangoztatott népbutítás: ha nem lennének ők, az RMDSZ és vezetői, politikusai, akkor ebben az országban semmi jó nem történne, semmi sem haladna, fejlődne, valósulna meg, semmit a romániai magyarok a közösből nem kapnának. A megfogalmazás persze nem ilyen direkt, ennél azért visszafogottabb a magasztalás. A szatmárnémeti újságíró így fogalmaz: „Nem egyedül építi a harmadik hidat a városvezetés és a Strabag, a bukaresti végrehajtásban jelen lévő magas rangú politikusok is támogatják a beruházást.” Lám-lám, ha ők nem lennének…
Megvan a támogatottság – vonja le a következtetést a cikk. De ennél az erdélyi lapok, portálok jó része sokkal alázatosabban és közvetlenebbül nyomja a kampányszöveget, állandóan azt sugalmazva, hogy a romániai magyar adófizetők pénze nem jutna el a közösségekhez, ha az RMDSZ politikusai ezt nem „intéznék el” Bukarestben. Az olvasónak ilyenkor az az érzése, hogy csak azok kapnak „fentről”, akik kiérdemlik, sőt az is, hogy a politikusok mintha a sajátjukat adnák oda, könyöradományként. Annyit és oda, amennyit és ahová ők akarják.
R. B. M.
