A marosváráshelyi cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a magyar Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára pénteken Budapesten Puczi Béla emléktáblájánál.
Sztojka Attila az 1990. március 20-ai marosvásárhelyi eseményekre és abban kulcsszerepet játszó Puczi Bélára emlékezve azt mondta: ő nem a könnyebb utat választotta, nem a hallgatást, nem a félreállást, hanem a kiállást. „Órákon át harcolt társaival, visszaszorították és megvédték a védteleneket. Ez a bátorság erkölcsi tőke, ez az a szellemi magasság, amely egyre és egyre nemzet- és jövőépítő magatartás. Kiállás a magyarságért, a magyar nemzetért”.
Sztojka azt mondta, a vásárhelyi fekete március történései teljesen más korszakot nyitott a cigányságnak. A kommunista időkben eljátszott egyenlőség valójában gettópolitikát jelentett, ezzel szemben a rendszerváltás meghozta azt a szabadságot, amelyben a roma közösség gyakorolhatta magyarságát. Ennek első színtere Marosvásárhelyen mutatkozott meg.
Az államtitkár szerint Puczi Béla „ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok” mondata új korszakot nyitott, a roma közösség magyar nemzeti tudatát jelentette. Ez inkább 2010 óta vált igazán kézzelfoghatóvá. Az elmúlt évtizedben már a nemzet részeként jelenült meg a roma közösség úgy, hogy közben nem kellett feladnia saját cigány identitását és értékeit.
Puczi 2009-es halála után kapta meg azt az elismerést, amely már életében járt volna neki: 2010-ben posztumusz Petőfi-emléklapot kapott helytállásáért, ugyanebben az évben megkaphatta a Kisebbségekért-díjat és 2017-ben a Nyugati pályaudvar Váci úti falán emléktáblát kapott. Sztojka bejelentette, hogy kezdeményezni fogja a Puczi Béla nevét viselő alapítvány és díj létrehozását.
A megemlékezésen felszólalt még Zsigmond Barna Pál, az Európai Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára, aki fiatal marosvásárhelyiként részese volt a március 20-ai eseményeknek. Mint mondta, büszke arra, hogy ma egy olyan országban élhet, amely uniós szinten először ért el áttörést a romák ügyének átfogó, szakpolitikai szintű előmozdításában. „A 2010-es év nemcsak egy nemzetellenes, baloldali rezsimnek a végnapait jelentette hazánkban, hanem a roma társadalom számára is lezárult egy korszak. A Fidesz vezette nemzeti kormány az elmúlt 16 évben ugyanis nem egy megoldásra váró, szociális problémaként tekintett a cigányságra és nem is egy határainkon belül élő, de elkülönült csoportként, hanem egy olyan értékteremtő, tradícióiban önazonos, virágzó közösségként, amely a magyar nemzet elválaszthatatlan része az anyaországban és külhonban egyaránt” – mondotta.
Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára is jelen volt, és arról beszélt, hogy fejet kell hajtani a történelem egyik legfájdalmasabb és sokági feldolgozatlan fejezete előtt, a fekete március eseményei előtt. Ez nemcsak a marosvásárhelyiek, hanem közös történelmünk része. Az akkori események máig mély nyomot hagytak a székelyföldieken, ezrek döntöttek úgy, hogy elhagyják szülőföldjüket. „Mi ma azon dolgozunk, hogy ehhez hasonló többé ne történhessen meg, a jövőben egyetlen egy magyar vagy cigány embert se érhessen hátrányt hovatartozása miatt” – tette hozzá.
Mint ismert, 1990 márciusában a marosvásárhelyi magyarok kisebbségi jogaik tiszteletben tartásáért vonultak az utcára, azonban a városba beszállított, leitatott, husángokkal felszerelt Görgény-völgyi román parasztok rárontottak a jogaikért békésen demonstráló magyarokra. A felheccelt tömeg megtámadta az RMDSZ székházát, kiverték Sütő András (1927–2006) író fél szemét. A posztkommunista hatóságok cinkosan asszisztáltak a románok randalírozásához, majd a „magyarveszély” ürügyén sietve újraszervezték és -aktiválták az 1989-es forradalom napjaiban feloszlatott politikai rendőrséget.
A megemlékezés után koszorúkat helyeztek el Puczi Béla emléktáblájánál, aki maga is az 1990-es események nyomán volt kénytelen Magyarországra menekülni. Ahogy a néhai jogvédő, Kincses Előd (1941–2025) is, akinek Marosvásárhely fekete márciusa című tényfeltáró dokumentumkötetet már több kiadást megért első megjelenése óta.
