Az MTI szerint a Brüsszelben február 7-én Cities for the rule of law (Városok a jogállamiságért) elnevezéssel megtartott konferencián Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere (is) értekezett a magyarországi jogállamiságról. Egyebek között a következőket mondta: „Magyarország nagyon messze áll azon elvárások megvalósításától, amelyeket az Európai Unió a csatlakozni váró országoktól is elvár. (…) A jogállamiság védelmében létrehozott eszközök gyengék, alkalmazásuk lassú. Egyebek mellett ez tette lehetővé, hogy ’hibrid rezsim’ jöhessen létre az Európai Unión belül. Budapest, valamint az európai városok legtöbbje jobban megfelel a jogállamiság és a demokrácia elvárásainak, mint a központi kormányzatok.”
Más szóval Budapest főpolgármestere szerint Magyarország azoknak a feltételeknek a nagy részét sem teljesíti, amelyeket az EU a csatlakozni készülő országoktól elvár, ezért (még) erélyesebb fellépésre van szükség ellene.
Nem ez az első olyan eset, amikor magyar politikusok, tisztségviselők (feltehetően politikai haszonszerzés céljából) magyarellenes fellépésre buzdítanak Brüsszelben.
Vajon bizonyos szempontból hasonló helyzetekben más népek politikusai is hasonlóképpen járnak el?
A következőket Iuliu Maniu államminiszter a román minisztertanács 1944. szeptember 16-án megtartott, az észak-erdélyi román közigazgatás újjászervezéséről szóló ülésén mondta: „Nem tudom, maradt-e még egyáltalán erdélyi tábornok, mert volt egy törekvés, hogy az erdélyieket kitegyék a hadseregből. Antonescu marsall nem tudta elviselni az erdélyieket. (…) Tehát a hadseregben olyanok vannak, akik nem ismerik a tartomány helyzetét. (…) Be kell fejeznünk egyszer ezt az ádáz központosítást, amely megakadályozta ezen ország természetes fejlődését, amely megtömte a vidéket a közigazgatásban alkalmatlan emberekkel. Ezért veszítettük el lelkileg Besszarábiát és Bukovinát. Elvesztettük őket lelkileg, mert a politikusok azért küldtek oda tisztviselőket, hogy azok bizonyos szívességeket tegyenek nekik, a helyi jog, a világ szellemének teljes figyelmen kívül hagyásával, akik számtalan visszaélést követtek el. (…) Az erdélyi románoknak – az ottani őslakos románokról beszélek – nem viselték gondjukat, szegényebbek, mint Nagy-Románia létrehozásának pillanatában. Az én városomban, bevallhatom, sok értelmiségi volt, akik jelentős anyagi erővel is rendelkeztek, s miután létrejött Nagy-Románia, nagyon kevesen maradtak és ők is anyagi erő nélkül. Ez annak tulajdonítható, hogy a mi közigazgatásunk nem törődött a románok gazdasági érdekeivel. Jöttek a regáti testvérek, akik elárasztották e tartományt, és akik semmibe vették a helyi érdekeket. (…) Mindamellett, hogy az erdélyi, besszarábiai és bukovinai lakosság mélyrehatóan elégedetlen volt a Bukarestből előírt bánásmóddal, s mélyen érintették őt a velük szemben elkövetett igazságtalanságok, sem Erdélyben, sem Besszarábiában, sem Bukovinában nem keletkezett a legkisebb repedés sem a román nemzet egységén; sehol sem kapott hangsúlyt a legkisebb mértékű szeparatista törekvés sem. Látták, mi történt Csehszlovákiában és Jugoszláviában: az összes tartomány különvált. De azt hiszik, az, hogy nálunk nem történt ilyen, Bukarest, illetve a bukarestiek érdeme? Nem, az érdem a tartományiaké, akik a végtelenségig fanatikusak a nemzet egységéért. (…) Én több tíz és több száz parlamenti beszédet mondtam, nyilvános összejöveteleket is tartottam, de soha ezekről a dolgokról nem beszéltem. Sok egyéb dologról beszéltem. Miért? Azért, mert nem akartam feltárni az elkövetett hibákat, és nem akartam fegyvert adni az ellenfeleim kezébe, a mi kárunkra.”
Lám, Iuliu Maniu elhibázottnak tartotta Bukarest két háború közötti Erdély- (illetve Besszarábia- és Bukovina-) politikáját, ám ezzel kapcsolatos véleményét még a saját hazájában, Romániában sem verte nagydobra, nemhogy külföldi fórumokon. Mert a saját célú politikai haszonszerzésnél fontosabbnak tartotta országa érdekét!
És még valami. Maniu meggyőződéssel hitt abban, amit az általa nemesnek vélt cél érdekében még Bukarestben is elhallgatott. De vajon Karácsony hiszi-e azt, amit Brüsszelben országa kárára mondott?
Boros Ernő
