Mihalik Kálmán a bánsági Oravicabányán született 1896 februárjában, apja kassai polgár, csíki székely asszony volt. Középiskolai és orvosegyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Csupán 26 életévet adott neki a sors.
A gimnázium első hat osztályát 1906 és 1912 között a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte, majd az 1912/1913. tanévben a VII. osztályból évközben kimaradt. Ezután, az 1913/1914-es tanévtől a helyi unitárius főgimnáziumban folytatta tanulmányait (római katolikus hittanra azonban az akkori gyakorlatnak megfelelően továbbra is a piaristákhoz járt át), és ott érettségizett 1915-ben. Ezt követően a kolozsvári egyetem orvosi karának hallgatója lett, de tanulmányai megszakadtak, mivel az első világháborúban két (egyes források szerint négy) évig frontszolgálaton volt.
Erdély román megszállása közben, 1918-ban a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre, majd 1920-ban Szegedre került. Kutatóorvos lett az egyetemen, és tanársegédként dolgozott Reinbold Béla professzor mellett.
Itt írta 1921-ben – Csanády György Bujdosó ének című versére – a székely himnusz zenéjét. Több forrás állítja, hogy a dalt 1922-ben énekelték először a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete – az erdélyi fiatalok egy csoportja által 1920-ban létrehozott önsegélyező szervezet – közgyűlésen. Más leírások szerint a SZEFHE „májusi nagyáldozat” című évenkénti ünnepélyes találkozóját 1922-ben az Aquincumban tartották, itt adták elő „kantátaként” Csanády versét Mihalik zenéjével, amit utóbbi női karra komponált. Mindkét szerző jelen volt a találkozón, de pár hónap múlva Mihalik Kálmán már nem élt. Mindössze 26 éves volt, amikor 1922. szeptember 6-án tífuszban meghalt. Szegeden temették el. Faragott kopjafás sírja a szegedi Belvárosi temető régi bejárathoz közeli részében található meg.
A dal Erdély székely-magyar lakosságának második himnuszává vált, és 2009-ben Székelyföld hivatalos himnuszának fogadta el a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyudvarhelyen. De ma már szerte a Kárpát-medencében és a világban éneklik a magyarok a különféle ünnepi alkalmakkor, gyakran közvetlenül a magyar himnusz után.
Mihalik halálának centenáriumán emlékülést rendeztek ma Szegeden, amelynek keretében a mai nemzetpolitika szószólói igyekeztek okos dolgokat mondani. Évtizedeken keresztül tiltólistán volt, mégsem merült a feledés homályába a Székely himnusz: szimbólumává vált az ellenállásnak, a nemzeti érzésnek Erdélyben és a szocialista rendszerrel való szembenállásnak az anyaországban – hangzott el egyebek mellett az emlékülésen, amelyet a Mihalik Kálmán Alapítvány, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület, az Élhető Városért Civil Társaság és Kalmár Ferenc nagykövet szervezésében rendeztek meg a Szegedi Dóm Látogatóközpontban.
A megjelenteket Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök köszöntötte, aki úgy fogalmazott, Mihalik Kálmán a Székely himnusz zenéjével olyat alkotott, amely száz évvel halála után is millióknak ad bátorságot, erőt, összefogásra ösztönöz és erősíti a szolidaritásunkat. Az emlékülés délután a zeneszerző Dóm téri emléktáblájának felavatásával és sírjának koszorúzásával zárult.
