Nem értett egyet a székelyudvarhelyi köztéri alkotások elhelyezését véleményező önkormányzati szaktestület azzal az elképzeléssel, hogy a Haáz Rezső Múzeum udvarára kerüljön a Balázs Ferenc Vegyeskar és támogatóik által megrendelt Csanády György-szobor. A kezdeményezők új helyszínt keresnek, hogy méltó emléket állíthassanak a Székely himnusz szövegírójának.
A mű 1921-ben született kantátaként, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek; eredetileg egy Budapesten előadott misztériumjátéknak volt ez a betétdala Bujdosó ének címmel, 1940-ig meg sem jelent nyomtatásban. Az évtizedek során azonban a magyarság összetartozás-tudatának kifejezőjévé vált, és bár 1989-ig Romániában és Magyarországon is a tiltott dalok között szerepelt, terjedését a hatóságok nem tudták megállítani. Napjainkra közismert és közkedvelt ének lett, 2009-től Székelyföld hivatalos himnusza.
A Balázs Ferenc Vegyeskar nagyjából három éve kezdeményezte, hogy szobrot állítsanak Székelyudvarhelyen a település jeles szülöttjének, Csanády György (1895–1952) költőnek, újságírónak, rádiórendezőnek. Csatlakoztak a történelmi vitézi rend tagjai, a Szabad Emberek Pártjának (POL) képviselői, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és több más civil szervezet. Először a Zöld utcában képzelték el a megfelelő helyszínt, ám azt a lakók nem hagyták jóvá, tartva a későbbi zajongóktól. Végül egy utcát neveztek el a szerzőről a Szél-dombon, de a szobor állításának kezdeményezői nem tettek le az emlékállítással kapcsolatos terveikről. Abban is reménykedtek, hogy időközben új tér alakul a városban, ahol helyet kaphatna a szobor, de ez sem jött össze. Ezért javaslatot tettek a városvezetésnek, hogy a Haberstumpf-villában berendezkedett múzeum udvarán helyezhessék el az emlékművet. Noha a megbízott udvarhelyi művészek hozzáfogtak a szobor elkészítéséhez, a Haáz Rezső Múzeum udvarán történő elhelyezését kedvezőtlenül véleményezte az ezzel megbízott, mások mellett művészekből álló bizottság. Ez ugyanis a hagyományosnak mondható, figuratív mellszobor helyett inkább kortárs alkotások, installációk elhelyezését támogatná.
A kezdeményezők arra is kaptak ígéretet, hogy talán egy későbbiekben megépülő negyedben találnak majd helyet az általuk elképzelt alkotásnak. Ám ők inkább a történelmi egyházakhoz fordulnak, hátha azok biztosítanak majd megfelelő területet a szobornak. Mert az idő sürget, hiszen egyrészt már készül a szobor, másfelől pedig jövő májusban, a Székely himnusz bemutatásának századik évfordulóján már egy méltó helyen szeretnének megemlékezni a szerzőről.