Szobrot állítottak a kalotaszegi népi kultúra, népművészet és kézimunka gyűjtőjének és oktatójának, Gyarmathyné Hory Etelkának szülőfalujában, a kalotaszegi Magyargyerőmonostoron (románul Mănăstireni).
A romániai Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól délre található település református templomában szombaton hálaadó istentisztelettel emlékeztek a Kalotaszeg nagyasszonyának is nevezett Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka (1845–1910) íróra, népművelőre, etnográfusra, akinek életnagyságú mellszobrát a templomkertben állították fel. Az alkalomból a kalotaszegi faluban négy évtizedig tanítóskodó Bálint Árpádnak is emléktáblát avattak a templom falán.
Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében arról beszélt az ünneplő gyülekezetnek, hogy nem mindegy, milyen oltárt építenek maguknak. Rámutatott: olyan világot élnek, mely arra hajt, hogy felejtsék el a múltjukat, a hagyományaikat, legyenek egy új, más világnak az állampolgárai, melyben kevesebb tisztelet és becsület illeti azt, amit örököltek. Ezek az erők azt célozzák, hogy legyenek múlt nélküliek, hagyomány nélküliek és identitás nélküliek, de mindig tőlük függ, hagyják-e, hogy életükben is diadalmaskodjanak, vagy legyőzik őket.
Aláhúzta: nemcsak Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka és Bálint Árpád tanító munkássága volt Isten ajándéka, hanem az akkori közösségnek a munkássága is, ezért az emlékjelállítással azok előtt is tisztelegnek, akik névtelenül, de ugyanannyit dolgoztak, mint ők. Hiszen megvalósítani valamit soha nem lehet egyedül, mindig egy közösség kell hozzá – mondta a kolozsvári püspök. Intette a gyülekezetet, hogy figyelmeztető jelként, a jövő reménységét magában hordozó szimbólumként tekintsenek a szoborra, mely gyökereikre emlékeztet és egyben irányt is mutat, mely nem a múltat, hanem a jövendőt hirdeti.
Marosán Csaba színművész Kós Károly író, építész szavait idézve emlékeztetett Kalotaszeg szépségeire, értékeire. Érsekújvári Gyarmathy Zsiga nejéről, terebesi Hory Etelkáról elmondta: a 19-20. század fordulóján volt a kalotaszegi népi hagyományok gyűjtője, aki református édesapjától a tollforgatást, nagynénjétől a kalotaszegi népi varrottas készítését tanulta el. Az 1885. évi országos kiállításon egy teljes kalotaszegi szobát rendezett be, és a kalotaszegi asszonyokkal készíttetett varrottasokat nemzetközi kiállításokon mutatta be. Amellett, hogy hírét vitte az erdélyi kistérségnek, munkássága háziipart teremtett, megélhetést biztosítva a térség asszonyainak, tevékenysége által ismét divatba jött a varrottas.
Hover Zsolt, a gyerőmonostori református gyülekezet lelkésze – maga is író, történelmi regények szerzője – elmondta: két év munka után két emlékjelet is avatnak, amelyek az értékekre és hagyományokra emlékeztetnek. Gyarmathy Zsigáné szobra egyfajta szemléltetés is lesz a templomot látogató turisták számára – mondta. Román nyelven is üdvözölte a jelenlévőket, a község lakóinak békés együttélését hangsúlyozva. A román falvakkal körülvett Gyerőmonostoron ma már csak száz fő körüli a magyarok lélekszáma.
Simon Előd, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának küldötteként hangsúlyozta: Hory Etelkában és Bálint Árpádban az értékteremtésen és értékmegőrzésen túl az a közös pont, hogy mindketten a közösségben rejlő erőt kiaknázva, abból a közösség javára visszaadva élték életüket.
A leleplezett mellszobor Veres Balázs szobrászművész alkotása, a talapzat Irsai László Zsolt munkája, az emléktáblát Hover Zsolt készítette. Az emlékjeleket a püspök és a parókus lelkész leplezte le és áldotta meg.
(Forrás: MTI)
