Már 21 éve annak, hogy a magyar baloldal Erdély elcsatolásának évfordulóján a román vezetéssel pezsgőzött Budapesten – emlékeztet a Mandiner.hu nyomán több sajtóorgánum is. Az MSZP–SZDSZ-kormány még a rendőrség készenléti alakulatait is bevetette a koccintgatás ellen tiltakozó tömeg feloszlatására.
Mint ismeretes, az 1998-ban hatalomra került első Orbá-kormány négy év múlva nem tudott újrázni, 2002 májusában ismét ugyanaz a két párt alakíthatott kormányt, mint 1994 és 1998 között: az MSZP és az SZDSZ. A pártonkívüli, de a rendszerváltás előtt kommunista ügynökként tevékenykedett Medgyessy Péter lett a miniszterelnök, ami a „szocialista internacionalizmus” jegyében hozat vissz letűntnek hitt idők nemzetpolitikáját. 2002. december 1-jén példátlan esemény történt Budapesten: Magyarország miniszterelnöke együtt ünnepelte Erdély elcsatolását Adrian Năstase román kormányfővel a budapesti Kempinski Hotelben.
Ekkorra már minden tisztességes, önérzetes magyar ember gyásznapként tekintett december 1-jére: 1918-ban ezen a napon tartották meg az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Gyulafehérvárott azt a minden törvényességet nélkülöző nagygyűlést, amelyen alig 1228 román határozatot hozott arról, hogy a Magyar Királyság keleti területei, benne a történelmi Erdéllyel, úgymond „egyesülnek” a Román Királysággal. A katonai fölényüket kiaknázó antanthatalmak által végül a trianoni diktátummal jóváhagyott területi csonkolás következtében a mai Magyarországnál nagyobb, 103 négyzetkilométernyi terület került Romániához.
Az újsütetű („eredeti”) román demokrácia hajnalán, már 1990 júliusában úgy döntött a pár héttel korábban megválasztott/megalakult bukaresti törvényhozás, hogy december 1-jét teszi meg az állam ünnepévé, ami ellen akkor a nemzeti kisebbségek nem léptek fel kellő eréllyel, holott ez a dátum egyrészt kirekesztő, másrészt sérti az erdélyi magyarság önérzetét, harmadsorban pedig annyiban történelmietlen, hogy nem ekkor került minden régió az ún. Nagy-Romániához.
2002-re a román nemzetpolitika már ismét ugyanolyan magyarellenes jellegeket öltött, mint a Ceaușescu-rezsim idején, amin alig enyhített valamit az, hogy az erdélyi magyarság politikai képviselettel rendelkezett Bukarestbe, sőt az RMDSZ már a román kormányok szekértolójává vált. A felemás magyar–román államközi viszonyt javítandó került sor az ominózus Kempinski szállóbeli gazsulálásra – legalábbsi ezzel indokoltak Medgyessyék. A fogadáson a két kormányfőn kívül részt vett többek között Verestóy Attila és Kelemen Atilla, az RMDSZ felső- és alsóházi frakcióinak vezetője, Kovács László külügyminiszter és Göncz Árpád volt köztársasági elnök is, akik együtt ünnepelték meg december 1-jét, azaz Erdély, a Partum és a Bánság elszakításának emléknapját. Magyar és román szocialisták, liberálisok együtt…
Az ünneplés közben a Kempinski előtt már a kora délutáni óráktól több mint félezres tömeg demonstrált Erdély elszakításának megünneplése ellen. Az MTI korabeli beszámolójából kiderül: a tömeget hosszabb ideig próbálta feloszlatni a rendőrség, amely a készenléti alakulatait is bevetette a kizárólag véleményüket hangoztató, főleg budapesti polgárokból álló tiltakozók ellen.
Napra pontosan nyolc évvel később – immár másdoik Orbán-kormány idején – Tőkés László EP-képviselő „korszakzáró sajtófogadást” tartott ugyanebben a budapesti szállodában, ahol koccintás helyett gyászharang csendült fel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke pedig bocsánatkérésre szólította fel „a magyar nemzet rovására koccintgatókat”. Ez persze elmaradt, immár valószínűleg örökre.
A címképen balró jobbra látható koccintgatók sorsáról csak annyit: Verestóy Attila 2018-ban, alig 63 évesen meghalt, Adrian Năstase korrupt politikusként bukott meg és került börtönbe, Medgyessy Péter két és fél évig sem lehetett kormányfő, Gyurcsányék buktatták meg, Kovács Lászlót egy öregotthonba dugta a családja, Göncz Árpádot dicstelen politikai pályafutás végén elfelejtve halt meg 2015-ben…
