Tanévkezdés pöcegödörben

Döbbenetes, hogy évről évre ugyanazon gondokkal szembesülünk Romániában minden szeptemberi tanévkezdéskor: hiányos az iskolák felszereltsége, sem elegendő tankönyv nincs, sem tanár, és sok helyen még most sem megfelelőek az illemhelyek.

És mindez nem is a tartalomról szól, arról, hogy mit és hogyan tanítanak gyermekeinknek, hanem a körülményekről, amelyek kis odafigyeléssel, némi anyagi ráfordítással könnyebben lennének javíthatók. Az illetékesek egymásra mutogatnak, a tanügyminiszter a polgármesterekre – az ő feladatuk lenne a megfelelő infrastruktúra biztosítása –, a településvezetők pedig a kormányra, amiért nem biztosít forrásokat, az oktatás pedig ott vész el a sok bába között.

Maga Nicolae Ciucă miniszterelnök jelentette ki igen rosszallóan egy keddi távértekezleten, hogy „a jelek szerint a tanévkezdés még mindig váratlanul éri a hatóságokat, továbbra is vannak olyan iskolák, ahol az udvaron vannak a vécék‟. Tábornokhoz méltóan utasította is az illetékeseket (a polgármestereket), hogy két éven belül orvosolják a hiányosságokat. Emlékezhetünk, pár esztendővel ezelőtt, 2018-ban az akkori tanügyminiszter, Ecaterina Andronescu azzal dicsekedett, hogy van elegendő pénz, és megoldják mind a 2600 udvari WC-vel rendelkező tanintézmény gondját, ám úgy tűnik, ez csak részben sikerült. Két éve még több mint 800 iskola kezdte ilyen körülmények között a tanévet, idén a jelenlegi tárcavezető szerint körülbelül száz. Mondhatnánk azt is, jelentősen javult a helyzet, csakhogy érthetetlen, ebben a száz esetben miért nem sikerült az emberi körülmények megteremtése, hisz egy belső mosdó kialakításához nincs szükség egeket verő összegre. És arra sincs magyarázat, miért adott katonás miniszterelnökünk újabb kétéves haladékot, hisz egy kis anyagi segítséggel hetek alatt orvosolható lenne a gond, ha valóban már csak száz ilyen esetről van szó.

Pedig a tisztességes illemhelyek ügye csak egyike a kisebb, általában falusi iskolákat érintő gondoknak. Sok helyen nem megfelelő a fűtésrendszer, és még több településen csak álom a modern oktatási eszközök, például okostáblák beszerzése. Nincs elegendő iskolabusz, nem megoldott a gyermekek, tanárok szállítása, és jó esetnek nevezhető az, ahol akár közösségi összefogással, közmunkával, de sikerült javítani a körülményeken. Illúzió tehát továbbra is a falusi iskolák felzárkóztatása, ha még a megfelelő infrastruktúrát sem sikerül biztosítani. Pedig ez lenne az egyszerűbb, hisz csupán csak pénz kérdése, és nem is nagyon soké, ez azonban a kis települések amúgy is szegény önkormányzatai számára elérhetetlen álom marad.

Hiába írja elő törvény, hogy az oktatási minisztérium költségvetésének a GDP 6 százalékát kell kitennie, ezt az előírást soha nem tartották be, sőt, jó esztendő volt, amikor a leosztott rész meghaladta a 3 százalékot. Ebben az évben a tanügy 2,5 százalékot kapott, nem csoda hát, hogy nem futja a megfelelő körülmények megteremtésére, és az se, hogy ismét nem lesz elegendő tankönyv. Új tanügyi törvény, gyökeres reform szerepel a tervekben, ám amíg az alapvető követelményeket sem sikerül megteremteni, illúzió marad csupán, hogy kirángatható a romániai oktatási rendszer abból a nagyon mély gödörből, ahová az elmúlt harminc évben juttatták az egymást váltó kormányok és miniszterek.

Farkas Réka / Háromszék

Total
0
Megosztás
Előző hír

Zelenszkij hivataláig vezetnek a korrupciós botrány szálai

Következő hír

Az egyház üzenetének legnagyobb ellensége az érdektelenség

Related Posts
Total
0
Megosztás