Egy évtizede volt a Székelyek nagy menetelése. Hozott-e érdemi elmozdulást? címmel összeállítást tett közzé mai lapszámában a Csíkszeredában szerkesztett Hargita Népe napilap.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére egy évtizeddel ezelőtt, október 27-én 150 ezer ember vett részt a székelyek nagy menetelésén. A riporter arra kérte az ötletadókat, szervezőket, támogatókat, hogy értékeljék az akkori eseményeket az elmúlt évtized tükrében. A nagyszabású és rendhagyó módon a külföldi sajtó ingerküszöbét is elérő autonómiatüntetést minden erdélyi magyar politikai szervezet és valamennyi erdélyi történelmi magyar egyház felkarolta. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP és a Magyar Polgári Párt (MPP) – utóbbi kettő azóta az Erdélyi Magyar Szövetségben fuzionált – is aktívan részt vett a szervezésben, a mozgósításban, a szükséges hatósági engedélyek beszerzésében.
Mit kell tudni a székelyek nagy meneteléséről? Tíz évvel ezelőtt az SZNT kezdeményezte a demonstrációt, az említett elnevezéssel a Romániában akkor tervezett közigazgatási átalakítás ellen, illetve Székelyföld területi autonómiája mellett. Az akció során egy egybefüggő menetoszlopot alakítottak ki Bereck és Kökös, azaz az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőse, Gábor Áron szülőfaluja és halálának helyszíne között, 55 kilométer hosszúságban. A tüntetésen becslések szerint másfélszáz ezer ember vett részt Erdélyből, Székelyföldről és Magyarországról egyaránt.
Az akkori sajtóbeszámolók alapján az összes romániai magyar párt részt vett a szervezésben, istentiszteletet tartottak, kiáltványt fogadtak el, és 250 méteres székely zászlókat is kifeszítettek. A hatóságok jelentése szerint békésen, incidensek nélkül zajlott a tömegrendezvény. A csendőrség, a rendőrség és a katasztrófavédelem által kiadott közös közlemény 15 ezerre becsülte a résztvevők számát, ugyanakkor a szervezők 120 ezerre, ami sokkal közelebb állt a valósághoz. A kiáltvány szövegét Izsák Balázs, az SZNT elnöke ismertette, amiben arra hívták fel a román kormány figyelmét, hogy a párbeszéd lebecsülése, a székelység akaratának mellőzése, a székely jelképek folyamatos üldözése nem fogja sem megtörni, sem elfárasztani a székely autonómiatörekvést. „A mai (2013. október 27.) napot követően vagy érdemi párbeszéd kezdődik a székelység képviselőivel a székely nép kinyilvánított akaratáról, Székelyföld jövőjéről, vagy sokasodni és erősödni fognak a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is” – állt a kiáltványban, amiben egyúttal kinyilvánították, hogy a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magában foglaló történelmi Székelyföld korábban rögzített ideiglenes határaihoz ragaszkodnak, és követelik, hogy a helyi közösségek népszavazása véglegesítse a határokat. Kijelentették, hogy Székelyföld nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozástól függetlenül közös hazája a terület minden lakosának, és a területi autonómia lesz a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciája. A tüntetők elsősorban román és angol nyelvű feliratokon határozottan üzenték azt is: „Autonómiát akarunk, nem függetlenséget!” „Románia a mi országunk is!” A székelyföldi eseményekkel párhuzamosan Budapesten és több más magyarországi településen is szimpátiatüntetést tartottak.
A Hargita Népe ezúttal Izsák Balázst (SZNT), Tőkés Lászlót (EMNT), Kelemen Hunort (RMDSZ) és Vincze Lórántot (FUEN) bírta szóra és emlékezésre a demonstráció tizedik évfordulója kapcsán.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének sajtóirodája rendelkezésünkre bocsátotta a Tőkés Lászlónak feltett kérdéseket és a kapott válaszokat, amelyek a riportba beépítve, tömörítve jelent meg. Alább olvashatók.
Rip.: Az idén október 27-én van a tizedik évfordulója a Székelyek nagy menetelésének. Ebből a távlatból nézve, milyen hozadéka, eredménye volt a Székelyek nagy menetelésének?
T. L.: A székelyek nagy menetelése maradandó élményként él emlékezetemben. Székelyföld általa azt a népi, közösségi többletet nyújtotta, amelyre manapság az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületen – ejsze – egyetlen más térség vagy vidék sem képes. A rendtartó székely falu és székely székek azon öröksége nyilvánult meg benne, melyre mai változó világunkban is építeni lehet. Jeles maksai rendezvényünkön ezt életes közvetlenséggel tapasztalhattuk meg. „Csak nem fajult el még a székely vér!” – írta volt Petőfi Sándor.
Rip.: Várható-e közeljövőben hasonló összefogás és megmozdulás az önrendelkezésért?
T. L.: A székely népi és történelmi hagyományokra valóban építeni lehet. Ezt ismerte fel jó érzékkel a Székely Nemzeti Tanács, élén Izsák Balázs elnökkel és nemes elődeivel. A székelyföldi „kérdőíves” népszavazás megelőző sikere is arra vall, hogy van még népi tömegalapja a hasonló kezdeményezéseknek. Félős azonban, hogy a többségi románság ellenséges érzületeit gerjesztő és erre építő román nacionalista állampolitika „HarCov”-i módszerei és gyakorlata – az elszenvedett sikertelenségek láttán – visszariasztják a székely népet a nagy meneteléshez fogható megmozdulásoktól.
Rip.: Az autonómiaküzdelemnek adhat-e lökést az, hogy szeptember végén a jelenleginél nagyobb autonómiát javasolt Franciaországon belül Korzika számára Emmanuel Macron francia elnök a szigeten tett látogatása során?
T. L. A modellértékű működő autonómiák nagyfokú hatóerővel rendelkeznek erdélyi, székelyföldi önrendelkezési törekvéseink tekintetében. Erre nézve elég, hogyha a dél-tiroli autonómia mintaesetét említjük. A korzikai autonómiának már a puszta emlegetése is sokkoló hatással van a tilalmas román politikára, annál is inkább, mivel az „egységes román nemzetállam” ideologikus koncepciója éppenséggel a francia állammodellre épül. Macron francia államelnök révén igencsak jó helyről érkezik a példamutató kezdeményezés…
